François-Claude-Amour de Bouillé
| François-Claude-Amour de Bouillé | |
 | |
| Született | 1739. november 19.[1][2][3][4] |
| Meghalt | 1800. november 14. (60 évesen)[1][2][4] London[4] |
| Sírhely | Montmartre-i temető |
| Állampolgársága | francia |
| Rendfokozata |
|
| Csatái | |
| Kitüntetései |
|
| Gyermekei | Louis de Bouillé |
 A Wikimédia Commons tartalmaz François-Claude-Amour de Bouillé témájú médiaállományokat. | |
François-Claude-Amour de Bouillé [ejtsd: bujjé] (Cluzel kastély Saint-Eble), 1739. november 19. – London, 1800. november 14.) márki, francia tábornok, XVI. Lajos odaadó híve.
Élete[szerkesztés]
Részt vett a hétéves háborúban, a harctéren szerzett érdemeiért 1768-ban kinevezték Guadeloupe kormányzójává. A Szél felőli szigeteken Martinique és Saint Lucia kormányzójaként (1777–1783) a Kis-Antillákon harcolt az amerikai függetlenségi háború idején. 1778-ban megszerezte Franciaország számára a Dominikai Közösséget, Tobagót, 1782-ben kis létszámú csapattal elvette a hollandoktól Sint Eustatiust, 1783-ban elfoglalta az angoloktól Brimstone Hill várát.
1783-ban visszatért Franciaországba. 1787-ben tagja lett a Főnemesi Gyűlésnek, és kinevezték Trois-Évêchés kormányzójává, 1789-ben pedig katonai parancsnokává.
1790-ben a nancyi katonai mozgalom elfojtásáért a király és a nemzetgyűlés köszönetét kapta. XVI. Lajos szökési tervébe be volt avatva és mindent elkövetett, hogy csapatainak alkalmas felállítása biztosítsa a sikert. A király elfogatása után osztrák Németalföldre menekült, ahonnan levelet intézett a nemzetgyűléshez, amelyben a király menekülését erőszakos szöktetés színében tüntette fel. Emiatt halálra ítélték. Emigránsként élt Koblenzben, 1781-től pedig Pillnitzben. Azután III. Gusztáv svéd király szolgálatában állt, majd annak meggyilkoltatása után V. Louis Joseph Bourbon-Condé herceg seregéhez csatlakozott 1792-ben. Azután haláláig Angliában élt.
A Mémoires sur la révolution française (angolul: London, 1797; franciául: 1801 és 1859) című művében gyűlölettel szól a forradalomról.[5]
A Marseilles ötödik versszaka név szerint említi Bouillét, mint a vérszomjas despoták cinkosát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://recherche-anom.culture.gouv.fr/ark:/61561/tu245yssxzt
- ↑ a b c http://anom.archivesnationales.culture.gouv.fr/eac/?id=FRDAFANOM_EACP000020
- ↑ V. ö. Gabriel, Louis XVI., le marquis de B. et Varennes (Párizs, 1874).
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
