Franklinit
A franklinit egy ásvány, a spinellcsoport tagja. Gyakran lekerekített élű oktaéderek és szemcsés halmazok formájában jelenik meg. Oktaéderes, legömbölyödött, kristályai nagyok, néha több cm-esek is lehetnek. Színe fekete, vörösesbarna, fekete karccal. A franklinit opak,[1] fémfénnyel. Keménység: 5½-6½ .
Neve[szerkesztés]
Tisztelgés Benjamin Franklin előtt (kinek nevét a lelőhely is viselte). 1819-ben Pierre Berthier nevezte el a típus New Jersey állambeli Franklin Furnace lelőhelyéről. Silliman (1920) fordította le Berthier cikkét, és mint írta: „Mivel a kémiai nómenklatúra nem tud minden esetben nevet adni, javaslom, hogy a Franklinit nevet adjuk neki, hogy emlékeztessünk arra, hogy először találták meg egy olyan helyen, amelynek az amerikaiak egy nagy ember nevét adták, és akinek a nevét a tudomány és az emberiség minden barátja ugyanúgy tiszteli Európában, mint az Újvilágban.”
Képződés[szerkesztés]
Metamorfizált mészkövek és dolomitok cinkérctelepeinek ásványa. Számos más ásványhoz csatlakozik, pl. kalcit, willemit, cinkit, rodonit és gránát.
Vizsgálat[szerkesztés]
Ez az ásvány gyengén mágneses. Lángban melegítve nem olvad, de erősen mágneses lesz. Sósavban pezsgés nélkül oldódik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A rácsépítmény fizikai sajátságai közé tartozik: átlátszatlanság (opak viselkedés), vagyis a látható fény sugarainak elnyelése, ami annak a jele, hogy az elektrongáz elektronjai könnyen gerjeszthetők, s így a fényenergiát felemésztik. A fényelnyeléssel együtt jár a fémes fény és a nagy fényvisszaverő képesség. Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan. 2. kötet Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. 426. o. ISBN 963185972X Hozzáférés: 2022. július 26.
Források[szerkesztés]
- Franklinite a Hudson Institute of Mineralogy Mindat.org weblapján
- Koch Sándor–Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan. 2. kötet, Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 602–603. oldal. ISBN 963185972X
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Franklinit témájú kategóriát.
