Frankenstein-komplexus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Frankenstein-komplexus, egy Isaac Asimov által megalkotott fogalom, amely történeteiben az emberek humanoid robotoktól való abbéli félelmét jelöli, hogy saját teremtményeik föléjük kerekedhetnek.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mary Shelley Frankenstein című könyve 1818-ban jelent meg. A könyv tanulsága, hogy ha az ember felelőtlenül jár el a tudomány által kapott hatalmával, az ellene fordulhat. A könyvben a főszereplő (Victor Frankenstein) halottak testrészeiből létrehoz egy lényt, amely a mű végén végez saját megalkotójával.

Asimov robot sorozatában a Frankenstein-komplexus meghatározó motívum, ami szinte az összes műben ilyen-olyan módon felbukkan, s csupán a robotok eltűnése után csillapodik.

Jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Frankenstein-komplexus szó jól leírja azt a jelenséget, amely az ipari forradalom idején zajlott, amikor is a géprombolók a gyárakban összezúzták az új munkagépeket, attól félve, hogy e gépek esetleg átvehetik szerepüket, s így ők munkanélkülivé válnak.

Asimov műveiben a jelenség a következőképp nyilvánul meg: Az Amerikai Robot és Gépember Rt. már a kezdetektől igyekszik humanoid robotokat gyártani, és olyan szinten hasonlatossá tenni őket az emberekhez, amennyire ez lehetséges. Az emberek azonban ellenségesen fogadják az ember-szerű lények beépülését közéjük, s bár tisztában vannak vele, hogy a robotika három törvénye teljes mértékben megvédi őket, félelmük és gyanakvásuk megmarad. Az ember alapvetően emberinek értelmezi azt, ami emberinek tűnik. Az arcokat igyekszik felismerni mindenféle alakzatban, például felhőkben, ételekben, fákban stb. Amit pedig emberinek értelmez, azt gondolkodó, és szabad akarattal rendelkező embernek gondol, pláne, ha ez a valami még jár és beszél is.

Ilyenkor az emberben két probléma merül fel:

1. Mikor fog ez – a szerinte – érző, gondolkodó lény, aki ráadásul fizikailag és szellemileg is erősebb nála, ellene fordulni? Persze a három törvény védelmet nyújt, azonban ki tudja, mikor csúszik be valami hiba? Asimov legtöbb robottörténete meghibásodott robotokról szól, amely hiba legtöbbször abban nyilvánul meg hogy az említett robot túlságosan érző, értelmes lesz (A két évszázados ember, Robotálmok).

2. Van-e joga az embernek „életet” teremteni? Hiszen mik ezek a két lábon járó, beszélő, valamilyen szinten gondolkodó dolgok, ha nem élőlények? Az emberiség mindig is irtózott a gondolattól, hogy önmaga mintegy Istent játszva életet teremtsen, s a legtöbb műben az ilyenkor létrehozott teremtmény ocsmány, gonosz, gyilkos szándékú. A robotok azonban semmilyen szinten nem emberek, s ami azt illeti a szó szoros értelmében nem is életformák, hanem gépi intelligenciák, amelyek Asimov műveinek végére igencsak magas szintet érnek el, viszont ezt az emberiség érdekében hasznosítják.