Frank Kermode

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sir John Frank Kermode (Douglas, Man sziget[1], 1919. november 29.Cambridge, Egyesült Királyság, 2010. augusztus 17.) angol irodalomkritikus.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kermode Man szigeten született. Apja, John Pritchard Kermode[2], raktáros volt egy kikötőben, anyja, Doris Kennedy, egy ideig pincérnő.[1] Tanulmányait a Douglas Középiskolában és a Liverpooli Egyetemen végezte. 1940 és 1946 között a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, túlnyomó részt Izlandon.[1]

Akadémiai karrierjét a Durhami Egyetemen kezdte 1947-ben, majd oktatott a Readingi Egyetemen (1949-1956), Manchesterben és a Bristoli Egyetemen. 1967 és 1974 között a Londoni Egyetem University College-ának (UCL) angol tanszékét vezette. 1974 és 1982 között a Cambridge-i Egyetem professzora, a VII. Edward király által alapított rangos professzorátus birtokosa, a Brit Akadémia és a Királyi Irodalmi Társaság tagja.[3] 1982-ben az Egyesült Államok-ba költözött, ahol több egyetemen is oktatott.[2] Rendszeresen publikált a London Review of Books-ban és a The New York Review of Books-ban.

Kezdetben többek között William Shakespeare műveit, majd a modernizmus századfordulós gyökereit tanulmányozta, illetve a romantikus és a modern költészet esztétikai összefüggései vizsgálta.[4] Jelentősebb művei között említhető a Romantic Image[5] (A romantikus kép, 1957), monográfiája Wallace Stevens-ről (1960), a The Sense of an Ending[6][5] (A vég érzete avagy a befejezés értelme, 1967) és a Modern Essays (Modern esszék, 1971).

1964 és 1966 között Melvin J. Lasky-val társszerkesztője volt az Encounter című neves irodalmi magazinnak, melyet 1953-ban a költő Stephen Spender és az újságíró Irving Kristol alapítottak.[2] Kermode-nak 31 írása jelent meg a magazinban[7] 1989-ben nyugdíjba vonult.[1] 1991-ben lovaggá ütötték.[5]

Kermode kétszer házasodott. Első feleségétől Maureen Eccles-től, akivel 1947 és 1970 között voltak házasok, ikrei születtek, egy fiú és egy lány, Mark és Deborah.[2] Második felesége Anita Van Vactor, amerikai tudós volt, akivel közösen szerkesztették az 1995-ben megjelent The Oxford Book of Letters[8] című kötetet. Később elváltak.[1]

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mi a modern? Tanulmányok. (Válogatta, fordította, a jegyzeteket és az utószót Takács Ferenc írta). Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980. (A kötet 11 tanulmányt tartalmaz, többek között W. H. Audenről, Beckettről, T. S. Eliotról, William Goldingról és J. D. Salingerről.)
  • Shakespeare kora. (Fordította N. Kiss Zsuzsa). Budapest, Európa Könyvkiadó, 2006. ISBN 9630781085
  • A modern apokalipszis. (Fordította Sándor Bea). In: Café Bábel, 10. évf. 1 /35/. sz. (2000), 31-43. old.

Válogatott művei angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • English pastoral poetry from the beginnings to Marvell, (1952), Life, literature and thought library, Harrap, ISBN 0-393-00612-3, OCLC 230064261
  • The Arden edition of the works of William Shakespeare: The Tempest, (1954) London, Methuen, OCLC 479707500
  • Romantic image, (1957), Routledge & Kegan Paul, ISBN 0-00-632801-6, OCLC 459757853
  • The living Milton: essays by various hands, collected and edited by Frank Kermode, (1960), Routledge & Kegan Paul, OCLC 460313451
  • Wallace Stevens, (1961), Evergreen pilot books, EP4, New York, Grove Press, ISBN 0-14-118154-0, OCLC 302326
  • Spenser and the allegorists, (1962), London, Oxford University Press, OCLC 6126122
  • William Shakespeare: the final plays, (1963), London, Longmans, Green & Co., OCLC 59684048
  • The patience of Shakespeare, (1964), New York, Harcourt, Brace & World, OCLC 10454934
  • Spenser: selections from the minor poems and The Faerie Queene, (1965), London, Oxford University Press, OCLC 671410
  • On Shakespeare's learning, (1965), Manchester, Manchester University Press, OCLC 222028401
  • The sense of an ending: studies in the theory of fiction, (1967; 2. kiadás 2000), New York, Oxford University Press, ISBN 0-19-513612-8, OCLC 42072263
  • Marvell: selected poetry, (1962), New York, New American Library, ISBN 0-416-40230-5, OCLC 716175
  • Continuities, (1968), New York, Random House, ISBN 0-7100-6176-5, OCLC 166560
  • Shakespeare: King Lear: a casebook, (1969), Casebook series, London, Macmillan, ISBN 978-0-333-06003-2
  • The Metaphysical poets, (1969), Fawcett Pub. Co, OCLC 613406485
  • Modern essays, (1970), London, Collins, ISBN 0-00-632439-8, OCLC 490969948
  • Shakespeare, Spenser, Donne, (1971), London, Routledge & Kegan Paul, ISBN 0-00-633168-8, OCLC 637793898
  • English Renaissance Literature, Introductory Lectures (1974), Stephen Fenderrel és Kenneth Palmerrel
  • Selected prose of T. S. Eliot, (1975), London, Faber and Faber, OCLC 299343248
  • The art of telling: essays on fiction, (1983), Cambridge, Mass., Harvard University Press, ISBN 0-674-04828-8, OCLC 9283076
  • History and value, (1988), Clarendon lectures and Northcliffe lectures 1987, Oxford, Clarendon Press, ISBN 0-19-812381-7, OCLC 613291093
  • Poetry, narrative, history, (1989), Oxford, Blackwell, ISBN 0-631-17265-3, OCLC 283038643
  • Andrew Marvell, (1990), ed. with Keith Walker, Oxford; New York, Oxford University Press, OCLC 21335465
  • The Oxford book of letters, (1995), szerk. Anita Kermode és Frank Kermode, Oxford, Oxford University Press, OCLC 406986931
  • Not entitled: a memoir, (1995), New York, Farrar, Straus and Giroux, ISBN 0-374-18103-9, OCLC 32544681
  • Stevens: collected poetry and prose, (1997), szerk. Joan Richardson és Frank Kermode, New York, Library of America, ISBN 1-883011-45-0, OCLC 470040871
  • Edward Upward: a bibliography 1920–2000, (2000), szerk. Alan Walker és Frank Kermode, London, Enitharmon Press, OCLC 49843441
  • Shakespeare's language, (2000), New York, Farrar, Straus and Giroux, ISBN 0-374-22636-9, OCLC 42772306
  • Pleasing myself: from Beowulf to Philip Roth, (2001), London, Allen Lane, ISBN 0-7139-9518-1, OCLC 462323235
  • The age of Shakespeare, (2004), London, Weidenfeld & Nicolson, ISBN 0-679-64244-7, OCLC 59277844
  • Concerning E. M. Forster, (2009), Farrar, Straus and Giroux, ISBN 978-0-374-29899-9

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Sir Frank Kermode, Obituary, The Telepgraph, 2010. augusztus 18. (angolul)
  2. ^ a b c d Christopher Lehmann-Haupt: Frank Kermode, a Critic Who Wrote With Style, Is Dead at 90, The New York Times, 2010. augusztus 18. (angolul)
  3. Takács Ferenc: Utószó. In: F. Kermode: Mi a modern? Tanulmányok. 361. old.
  4. Takács Ferenc i.m. 362. old.
  5. ^ a b c Celebrated critic Frank Kermode dies aged 90, The Guardian, 2010. augusztus 18. (angolul)
  6. Richard Webster: New ends for old: Frank Kermode’s The Sense of an Ending The Critical Quarterly, 1974 Tél (angolul)
  7. Encounter (angolul)
  8. Anita Kermode, Frank Kermode: The Oxford Book of Letters, Oxford University Press, 1995. ISBN 0192141880 (angolul)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Kermode című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]