Franciakert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Philbrook Művészeti Múzeum kertje kelet felől

A franciakert a barokk díszkertek egyik fő típusa. Alaprajza geometrikus, főtengelye megegyezik a kertben álló főépületével. Fő elemei a nyírt fasorok, a mértani formájú virágágyások, a szobrok és a szökőkutak. Építői művészi hatásra törekszenek, és ennek érdekében a növényeket szabályos formákba kényszerítik (metszik, nyírják). A szög­le­tes kert­ré­szek kö­zöt­ti te­rü­le­teket ha­tal­mas gyep­fe­lü­le­tek töl­tik ki. Tipikus ele­me a sö­vény­ből for­má­zott la­bi­rin­tus.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első képviselője és ezzel alaptípusa a versailles-i kastély parkja, amit az éppen ezért a francia kert atyjának tartott André Le Nôtre kertépítész tervezett, és amiben a természetre is az építészet szimmetriáját és szigorú szabályait kényszerítette. A széles utak derékszögben metszik egymást, a pázsitok körkörösek, a virágágyások és a szökőkutak medencéi mértani alakzatokat mintáznak. Az útrendszer fő elemei a főépülettől induló, sugarasan elrendezett allék.

A versaille-i kert megépítése után ez a stílus egy rövid időre rendkívül népszerűvé vált, majd a 18. században lassanként visszaszorult.

Jellemző növényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kedvelt elemei a jól nyírható, sűrű lombú, fás szárú növények:

kötelezőek a pázsitfűfélék.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]