Francesco Fiorentino (filozófus)
| Francesco Fiorentino | |
 | |
| Született | 1834. május 1.[1] Lamezia Terme |
| Elhunyt | 1884. december 22. (50 évesen)[1] Nápoly |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1884. december 22.) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1870–1876) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Francesco Fiorentino (Sambiase, 1834. május 1. – Nápoly, 1884. december 23.) olasz filozófus.
Élete[szerkesztés]
Papnak szánták, de 1860-tól, amikor Nápolyban Bertrando Spaventa őt Hegel filozofiájával ismertette meg, bölcselettel kezdett foglalkozni. Később filozófiát tanított a spoletói líceumban, 1862-től a bolognai, 1871-től a nápolyi, 1875-től a pisai, majd 1880-tól újból a nápolyi egyetemen. Megalapította a Giornale Napoletano című folyóiratot, s egyúttal a parlamentnek is tagja volt. Kiadta Giordano Bruno Opera latina-it (Nápoly, 1879).
Művei[szerkesztés]
- Saggio di storia della filosofia greca
- Pietro Pomponazzi (Firenze, 1868)
- Bernardino Telesio (uo. 1872-74, 2 kötet)
- La filosofia contemperanea in Italia (Nápoly, 1876)
- Scritti varii (uo. 1876)
- Andrea Ceasalpino (Firenze, 1879)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
