François Furet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Furet
Született
1927. március 27.
Párizs
Elhunyt
1997. július 12. (70 évesen)
Toulouse
Foglalkozása újságíró
modern kori történész
történész

François Furet (Párizs, 1927. március 27.1997. július 12.) francia történész, a Saint-Simon Alapítvány elnöke. Magyarországon a francia forradalomról (A francia forradalom), illetve a kommunista ideológiáról (Egy illúzió múltja) írt művei miatt ismerik. Részt vett A kommunizmus fekete könyve című tanulmánykötet összeállításában is, de halála megakadályozta, hogy komolyabb tanulmányt publikáljon benne.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgári családból származott, apja bankár, nagybátyja a Blum-kormány egyik minisztere. Középiskolai tanulmányait Janson-de-Sailly középiskolájában végezte. A Sorbonne-on kezdte meg tanulmányait a bölcsészkaron és a jogi karon. Tüdőbetegsége miatt 1950-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1954-ig az Alpok több szanatóriumában, majd mikor állapota javulni kezdett egy párizsi kórházban kezelték (Fondation de France, rue Quatrefages). A rue Quatrefages-on lévő szanatóriumban tagja lett egy kommunista fiatalokból álló csoportosulásnak, mely olyan tagokat tudhatott soraiban, mint a történész Emmanuel Le Roy Ladurie, illetve az orvostanhallgató Vinh, aki később a vietnami egészségügyi miniszter lett.

1954-ben történelemtanári képesítést szerez (agrégation d'histoire), majd 1955-ig Compiègne-ben, majd Fontainebleau-ban középiskolai tanár. 1956-ban belépett a Tudományos Kutatások Nemzeti Központjába (Centre national de la recherche scientifique), hogy kutatásokat folytason a francia forradalomról.

Már igen korán politizálni kezdett: 1949-től 1956-ig tagja volt a kommunista pártnak, majd az Egyesült Szocialista Párt (Parti socialiste unifié) alapítványának vezetője lett. 1968 májusa után Edgar Faure miniszter tanácsadója lett. Emellett a France-Observateur, majd utódlapja, a Nouvel Observateur újságírója.

1960-tól Furet az École pratique des hautes études (átalakulása után École pratique des hautes études en sciences sociales-ÉHESS) oktatója. Az ÉHESS elnöke volt 1977-85 között. 1985-ben az USA-ban kezdett el tanítani, elsősorban Chicagóban. A Harvard Egyetem tiszteletbeli diplomát (honoris causa) adományozott neki.

1997-ben a Francia Akadémia tagjává választották.

A francia forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben az Annales és a marxista történetírás (Albert Soboul) hagyományait követte, majd szembefordult ezekkel és az ún. revizionista irányzat kiemelkedő képviselője lett. 1965-66-ban publikálta a Francia forradalom című nagy hatású művét. Ezzel fordulatot hozott az addigi forradalom-értelmezések sorában, különösen Soboullal és LeFebvre-rel vitatkozik. Furet hangsúlyozta a politikum relatív önállóságát a gazdasághoz képest, és úgy tartotta, hogy az egyes politikai csoportosulások közötti küzdelmek kisiklatták (dérapage) a forradalom menetét.

Furet nem tagadja a gazdasági és társadalmi struktúrák fontosságát, de úgy látja, hogy a forradalom során „a politikai eszmék és szenvedélyek nemegyszer a társadalmi realitások fölé kerekedtek”, tehát nem lehet valamennyi politikai fordulatot a hosszú távú, gazdasági alapozású társadalmi ellentétekkel megmagyarázni, ahogy ezt a hagyományos marxista interpretáció hívei tették
Hahner Péter: Francois Furet, a francia történetírás királya

Különösen fontos volt Furet újítása, hogy a francia forradalom szerves részének, és a girondista kormányzás egyfajta folytatásának tartotta a thermidori reakció történetét. Nem tartotta a jakobinus terrort a forradalom csúcsának és elítélte a terror olyan emblematikus figuráit, mint Saint Just. A terrorban mindössze a forradalom kisiklását látta, a forradalom eredeti, a felvilágosodás filozófusai által kidolgozott tartalmához, azaz az emberi jogok és a demokrácia elterjesztéséhez képest. A forradalom ily módon történő újraértelmezésében nagy hatást gyakorolt rá Alexis de Tocqueville.

Egy illúzió múltja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Furet a címmel utal Freud Egy illúzió jövője című művére. Tanulmánykötetében Furet Hannah Arendthez hasonlóan a kommunizmust és a fasizmust totalitárius ikrekként írta le, és mindkettő gyökereit a szocializmusban és az antiliberalizmusban látta. 1995-től egészen haláláig Furet részt vett egy totalitarianizmusról szóló vitában[1] Ernst Nolte-val. A vita egy, az Egy illúzió múltjában megjelent lábjegyzettel kezdődött, melyben Furet bírálta Nolte felfogását, melynek értelmében a fasizmus a kommunizmusra adott válasz lett volna.[2]

Művei magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az amerikai demokrácia. François Furet kísérőtanulmányával. Budapest, 1993. Európa Kiadó ISBN 963-07-5530-0
  • Egy illúzió múltja: esszé a 20. század kommunista ideológiájáról. (Ford. Mihancsik Zsófia). Budapest, 2000. Európa Kiadó. ISBN 9630766477
  • A francia forradalom története. (Ford. Pőcz Erzsébet) Budapest, 1999. Osiris Kiadó. ISBN 9633795745
  • A forradalomról. Budapest, 2006. Európa Kiadó. ISBN 9630778491
  • Gondoljuk újra a francia forradalmat. Pécs, 1994. Tanulmány Kiadó ISBN 9638528419
  • Tanulmányok: A francia értelmiség és a strukturalizmus / A kvantifikáció a történettudományban in: Az Annales : a gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata / szerk. Benda Gyula és Szekeres András. - Budapest : L'Harmattan : Atelier, 2007. ISBN 9789637343148

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beszélő
  2. Nolte válaszlevelét, illetve a vitát bemutatja Romsics Gergely: Ernst Nolte fasizmuselmélete In Rubicon, 2011/02. különszám

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a François Furet című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a François Furet című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]