François Arago

François Arago
Ary Scheffer festménye (1842)
Életrajzi adatok
Született	1786. február 26. Estagel
Elhunyt	1853. október 2. Párizs (67 évesen)
Sírhely	Père-Lachaise temető Grave of Arago
Ismeretes mint	csillagász matematikus fizikus politikus egyetemi oktató életrajzíró író
Nemzetiség	francia
Állampolgárság	Francia Királyság Francia Köztársaság Francia Császárság
Szülei	Marie Arago Francesc Bonaventura Aragó
Gyermekek	Emmanuel Arago Alfred Arago
Iskolái	Lycée François-Arago École polytechnique
Pályafutása
Szakterület	csillagászat
Aktivitási típus	csillagász, politikus
Szakmai kitüntetések
Copley-érem (1825) A művészetek és a tudományok érdemrendje citizen of Edinburgh (1834) Rumford-érem (1850) Order of the Cross of July Honorary Fellow of the Royal Society of Edinburgh American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Foreign Member of the Royal Society (1818. március 12.) a francia Becsületrend lovagja (1818. október 30.) a francia Becsületrend tisztje (1825. május 19.) a francia Becsületrend parancsnoka a francia Becsületrend főtisztje Az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája
François Arago aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz François Arago témájú médiaállományokat.

François Arago (teljes nevén François Jean Dominique Arago) (Estagel (Languedoc-Roussillon), 1786. február 26. – Párizs, 1853. október 2.) francia fizikus, csillagász, politikus.

Életpályája

Perpignan mellett született. Az École polytechnique diákja volt, 1805-ben a Bureau des longitudes titkára lett. Jean-Baptiste Biot-val és két spanyol tudóssal a Jean Baptiste Joseph Delambre és Pierre Méchain által Dunkerque és Barcelona között végzett fokmérést a Formentera szigetig folytatta. Mallorca szigetén tartózkodott, amikor a spanyolok fellázadtak a franciák ellen. Őt is elfogták, de megszökött egy Algírba tartó hajón. Ezt a hajót egy spanyol cirkáló elfogta, így Arago ismét fogságba került. Az algíri bej közbenjárására kiszabadult és Marseille felé indult. A hajó azonban Szardínia partjára vetődött, ahonnan Algériába menekült. Az időközben uralkodóvá vált új bej Aragót rabszolgának tekintette és tolmácsnak használta. Csak 1809-ben sikerült visszatérnie Franciaországba.

Észleléseit Recueil d'observations géodésiques, astronomiques et physiques címen adta ki. Arago ezután különösen fizikai vizsgálatokkal foglalkozott, elsősorban a fényelmélet terén, ahol Biot-val és Fresnellel együtt a galvanizmus és mágnesség, a levegő súlyának meghatározása terén fontos vizsgálatokat végzett. 1809-ben a politechnikum tanára lett. Ugyanebben az évben Gay-Lussackel együtt az Annales de physique et de chimie című tekintélyes tudományos folyóirat szerkesztését vette át. Mint a Bureau des longitudes tagja, részt vett az Annuaire és a Connaissance des temps szerkesztésében. Az Astronomie populaire (Párizs, 1834-35, 4 kötet) című műve kitűnő és népszerű mű. Arago nagy elhivatottságú, népszerű természettudományi író volt.

Élénken részt vett hazájának politikai életében is. Mint a képviselőtestület tagja az ellenzékhez tartozott. Az 1848. évi februári forradalom az ideiglenes kormányba hívta, ahol először a belügyet, még a hadügyet is vezette. Franciaország gyarmatain rendelettel töröltette el a rabszolgatartást. Amikor az ideiglenes kormány leköszönt, előbb a végrehajtó bizottság elnöke lett. 1849 májusától III. Napóleon államcsínyéig a törvényhozó nemzetgyűlés tagja volt.

Írásai

• Műveinek teljes gyűjteményét Barral adta ki Párizsban 1854-1862-ig, 17 kötetben (2. kiad. 1865).
• Német fordítását eszközölte Hankel (Lipcse 1854-60, 16 kötetben).
• Emlékbeszédeit (Carnot, Gaspard Monge, Voltaire, Ampère) magyarra fordították Császár Károly dr. és Kont Gyula.

Irodalom

• Audigaune: François Arago, son génie et son influence (2. éd. 1869).

Emlékezete

• 1879-ben Aragónak szobrot emeltek Perpignanban.