François Achille Bazaine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Achille Bazaine
Bazaine tábornagy portréja (Jean-Adolphe Beaucé festménye)
Bazaine tábornagy portréja
(Jean-Adolphe Beaucé festménye)
Született 1811. február 13.[1][2][3][4][5]
Versailles
Elhunyt 1888. szeptember 23. (77 évesen)[1][2][3][5][6]
Madrid
Állampolgársága francia
Házastársa Josefa Peña Azcárate
Foglalkozása
Tisztsége Második Francia Császárság szenátusának tagja
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Franciaország marsallja
  • Hadiérem
  • Knight Grand Cross of the Order of Saint Ferdinand
  • Commemorative medal of the 1859 Italian Campaign
  • Knight Grand Cross of the Military Order of Savoy
  • Silver Medal of Military Valour
  • Belga Lipót-rend fősávja
  • III. Károly-rend
  • Katolikus Izabella-rend
  • Companion of the Order of the Bath
  • Order of the Lion and the Sun First class
Sírhelye San Justo Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz François Achille Bazaine témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
François Achille Bazaine egy 19. századi fényképen

François Achille Bazaine (Versailles, 1811. február 13.Madrid, 1888. szeptember 22.) francia tábornok, több háborúban csapatparancsnok, 1864-től Franciaország marsallja. A porosz–francia háborúban tanúsított viselkedéséért lefokozták, bebörtönözték, megszökött, spanyolországi emigrációban halt meg.

Életútja[szerkesztés]

A saint-cyri tisztképző intézetben nyert tiszti kiképzést. Ezt követően Afrikában szolgált az idegenlégiónál, amellyel 1835-ben Spanyolországba ment Krisztina kormányzó királyné támogatására a karlisták ellen. 1839-ben ismét Afrikába tért vissza, ahol 1850-ben ezredes lett. A krími hadjáratban mint dandártábornok a két idegenlégióbeli ezredből összeállított dandárt vezette. 1855-ben A hadjárat alatt tanúsított ügyességeért és vitézségéért soron kívül hadosztály-tábornokká léptették elő, mint ilyen 1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban Melegnanónál és Solferinónál tüntette ki magát. 1862-ben a Mexikóba indított sereghez osztották be és Élie Frédéric Forey tábornoknak Franciaországba való elutazása után 1863-ban a Mexikóban levő francia hadak fővezérévé nevezték ki. 1864 szeptember 5-én a császár dekrétummal Franciaország marsalljává és a Császárság szenátorává nevezte ki. 1867-ben a francia hadaknak Mexikóból való kivonulása után, előbb a III., majd 1869-ben a gárda-hadtest parancsnoka lett.

Az 1870-es hadjárat kezdetén ismét a III. hadtestet vezényelte, később azonban, augusztus 12-én, III. Napóleon császártól átvette az összes francia hadsereg fölötti fővezérséget és rögtön elrendelte a visszavonulást Metztől Párizs felé, hogy a Châlons-sur-Marne-nál gyülekező tartalékokkal egyesülhessen. Terve végrehajtásában azonban megakadályozta az első német hadsereg, amely a francia sereg jobb szárnyába kerülve a visszavonulását megkezdő francia sereget augusztus 14-én erélyesen megtámadta és mindaddig feltartóztatta, amíg a folyton a csatatérre és környékére érkező német hadtestekkel szemben Bazaine nem folytathatta visszavonulását és ahelyett, hogy Északra tért volna ki, arra határozta el magát, hogy Metznél állást foglal és ott várja be a németek támadását, akik legyőzetésük esetén nem lettek volna képesek megvert csapataikat hadászati alapjuk felé terelni és következésképpen katasztrófának lettek volna kitéve. A német hadvezetés azonban bízva túlerejében és seregrészeinek kitűnőségében, augusztus 18-án mégis megtámadta Bazaine-t és mert az jobb szárnyának kellő időben való erősbítését elmulasztotta, döntően legyőzte. Bazaine Metz külső erődei mögé vonta vissza seregét és később igen csekély tevékenységet fejtett ki a várat körülfogó németek ellen. Csak ritkán és akkor is megdöbbentő ügyetlenséggel kísérelt meg kitöréseket. A sedani fegyverletétel után egyáltalán nem mozdult, azt remélve, hogy Franciaország, hadsereg hiányában, úgyis mielőbb békét fog kötni, ezután pedig az egyedüli francia fegyveres hatalom élén ő lesz a helyzet ura. Azonban csalódnia kellett. Franciaország rögtönzött hadseregeivel még öt hónapig tartóztatta fel a német hadsereget Párizs előtt, és ennyi időre Bazaine hadseregének nem volt élelmiszere. Szeptember végétől kezdve már katonai lovakkal táplálták a katonákat és végül október 27-én Bazaine és hadserege (170 000 fő 427 tábori ágyúval és golyószóróval) lerakta a fegyvert és hadifogságba került Németországba.

A hadjárat befejezése után Adolphe Thiers egy ideig még megvédte a közvélemény által nemcsak ügyetlenséggel és gyávasággal, de hazaárulással is vádolt Bazaine-t. Minthogy e vádakat később a hadsereg kitűnőségei is nyíltan felhozták, Bazaine kényszerítve volt hadtörvényszéki vizsgálatot kérni maga ellen. A haditörvényszék Henri d’Orléans-nak, Aumale hercegének (Lajos Fülöp exkirály fiának) elnöksége alatt ült össze a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. A vizsgálat egy évnél is hosszabb időt át tartott. 1873. december 10-én a haditörvényszék Bazaine-t lefokozásra és halálra ítélte, egyidejűleg azonban a köztársaság elnökének kegyelmébe ajánlotta „a sors által amúgy is eléggé sújtott aggastyánt”.

Patrice de Mac-Mahon tábornagy, köztársasági elnök az ítéletet helyben hagyta ugyan, de a halálbüntetés helyett 20 évi várfogságot szabott ki büntetésül. Bazaine-t a Cannes melletti Sainte Marguerite-szigeten lévő várban helyezték fogságba, ahonnan azonban már 1874. augusztus 10-én feleségének közreműködésével megszökött és Spanyolországba menekült. Madridban élt visszavonultan haláláig. Saját védelmében megírta az Episodes de la guerre de 1870 et le blocus de Metz (Párizs, 1883) című röpiratot.

Források[szerkesztés]

  1. a b http://www.senat.fr/senateur-2nd-empire/bazaine_francois_achille0201e2.html
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Roglo
  6. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999