Formattálás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lemezformattálás (angolul disk formatting) vagy csak egyszerűen formattálás a számítástechnikában az az eljárás, ami a mágneses adattároló eszközt (merevlemezt, hajlékonylemezt) előkészíti a használatra. Amíg egy merevlemez partíció vagy egy hajlékonylemez nincs formattálva, addig nem alkalmas fájlok tárolására.

Formattálási szintek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Merevlemezek esetén kétféle formattálás létezik, az alacsony és a magas szintű formattálás.

  • Az alacsony szintű formattálás (low-level formatting) létrehozza a lemezeken a szektorokat, tehát kialakítja a winchester lemezeinek felszínén, hogy a szektorok hol kezdődjenek és hol végződjenek – ez határozza meg, hogy a lemezeken hol lesznek majd tárolhatóak adatok. Ez a folyamat több órányi időt igénybe vehet, és következményeképpen a lemezen tárolt adatok – már amennyiben léteznek – megsemmisülnek. Az alacsony szintű formattálás nem csak egy partícióra, hanem a merevlemez teljes tárolásra alkalmas területére vonatkozik. Az alacsony szintű formattálást a winchester gyártók végzik, ugyanis nem megfelelő végrehajtása könnyen tönkretehetné a teljes merevlemezt. Az alacsony szintű formattálás után a merevlemez még nem alkalmas adatok (fájlok) tárolására; ehhez még magas szintű formattálás is szükséges. Az alacsony szintű formattálás bizonyos régi Pentium 1-es és korábbi alaplapok BIOS-ában rendelkezésre állt és működött is, míg a merevlemez gyártók be nem vezették azt, hogy az újabb eszközökön hiába futtatta le a felhasználó a low level format-ot, azt maga az eszköz szabotálta annak ellenére, hogy az látszólag - több órát igénybe véve - lefutott.
  • A magas szintű formattálás (high-level formatting) vagy logikai formattálás (logical formatting) az a folyamat, melynek során az operációs rendszer felkészít egy partíciót egy bizonyos fájlrendszer használatára. A logikai formattálás a partíción létrehozza a boot szektort, a fájlszervezési táblát (például NTFS fájlrendszer esetén a MFT táblát, FATxx fájlrendszer esetén a FAT táblát, stb.) és a gyökér könyvtárat. Magában ez a művelet rövid idő alatt elvégződik – ezért quick format-nak (gyors formattálásnak) is nevezik –, ha viszont ezzel együtt a teljes partíció hibaellenőrzése is lefut ("normál" formattálás), az már sokkal több időt igénybe vesz. Az operációs rendszerek telepítésének kezdeti szakaszán logikai gyors formattálás történik, aminek következtében az operációs rendszer partícióján tárolt régi fájlok elérhetetlenné válnak. A logikai formattálást követően a partíció a fájltárolásra alkalmassá válik.

Adatvisszaállítás formattált partícióról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Logikai gyors formattálás esetén a fájlok nem törlődnek le a partícióról, viszont a fájlszervezési tábla (NTFS vagy FAT stb.) újraíródik, ami így nem lesz kapcsolatban a régi fájlokkal - ezáltal a partíción levő régi fájlok elérhetetlenné válnak a felhasználó számára. Normál logikai formattálás esetén – csakúgy, mint a szokásos fájltörléskor – a merevlemezen levő fájl tartalmak nem íródnak felül, hanem használható területnek lesznek nyilvánítva. Mindaddig, amíg új fájlok nem kerülnek a régi fájlok által foglalt lemezterületre, a régi fájlok tartalma a partíción marad, viszont a fájlszervezési tábla segítségével ezúttal sem lesznek elérhetőek, vagyis az átlagfelhasználó számára bármelyik formattálás az adatok elvesztését jelenti. Léteznek viszont speciális segédprogramok, melyekkel a logikai formattálás esetén a régi fájlok és könyvtárak utólag visszaállíthatók – legalábbis azok, melyek időközben nem íródtak felül újabbakkal.