Forbát Alfréd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Forbát Alfréd (születéskori neve: Füchsl Alfréd, külföldön használt neve Fred Forbat); Pécs, 1897. március 31.Vällingby, Svédország, 1972. május 23.[1]) magyar építész, festő, a pécsi születésű magyar Bauhaus-tagok egyike.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főreálban érettségizett 1915-ben, majd a budapesti műegyetemen folytatott tanulmányokat 1917 és 1918 között. Ezután Münchenben élt, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet a Technische Hochschulén.[1] Forbát 1920 és 1922 között Walter Gropius irodájának munkatársa volt Weimarban, ahol részt vett a Bauhaus megvalósításában 1928-tól önálló építészirodát tartott fenn.[1] Tervei - többek között - Szalonikiben, Weimarban és Berlinben valósultak meg. 1932-ben a Szovjetunióban dolgozott. Tagja volt a CIAM-nak, amelynek 1933-as athéni konferenciáján is részt vett.[1] 1933–1938 között Pécsett több lakóházat tervezett foglalkozott.1938-ban Svédországba költözött, ahol 1942-ig Lund egyetemi város mérnöki hivatalának tervező építészeként dolgozott. Később több városban, így Stockholmban is megvalósultak városrendezési tervei. Elképzelésében fontos szerephez jutott a közlekedés racionális tervezése, a magasház, toronyház mint lakóépület hátrányainak kimutatása.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924-től a berlini Sommerfeld cég megbízta a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területére érkezett görög menekültek házainak megtervezésével. Végül egy szabványosított telepházat tervezett, amely több tízezer görögnek adott később otthont.[1]

Festőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szülővárosában, Pécsett utcát neveztek el róla (az Alkotmány utcát és a Báthory utcát köti össze).

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tanulmányainak bibliográfiáját közli: Fred Forbát-Kat. Bauhaus Archiv. (Darmstadt, 1969) és Der Aufbau (1957. 6. sz.).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900–1925. Budapest, 1925.
  • Kállai Ernő: Konstruktív művészet. Új Föld, 1927. 3. sz.
  • Forgó Pál: Új építészet. Budapest, 1928.
  • Sartoris, A.: Gli elementi dell'architettura razionale. Milano, 1936.
  • Major Máté: A modern építészet szolgálatában. Jelenkor, 1967. 4. sz.
  • 50 Jahre Bauhaus. Stuttgart, 1968. (Katalógus)
  • XX. századi magyar származású művészek külföldön. Budapest, 1970. (Katalógus)
  • Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja. Budapest, 1972.
  • Galambos Ferenc: Forbát Alfréd halálára. Műv., 1972.
  • Passuth Krisztina: Forbát Alfréd. (Művészettörténeti Értesítő, 1973. 2. sz.
  • Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919–25. (Budapest, 1974.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 239. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]