Fonó Albert
| Fonó Albert | |
| Született | Fischer Albert 1881. július 2.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1972. november 21. (91 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | feltaláló |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1903) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1956) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/1-1-50)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fonó Albert, 1909-ig Fischer[4] (Budapest, 1881. július 2.[5] – Budapest, 1972. november 21.)[6] magyar gépészmérnök, feltaláló, a műszaki tudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Életpályája[szerkesztés]
Fischer Zsigmond borkereskedő és Herz Róza elsőszülött gyermeke. A Fasori Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra és a Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál című doktori értekezése alapján megszerezte a műszaki doktorátust. 1909 és 1950 között önálló tervező és tanácsadó mérnök volt. 1950-től a Kohó és Gépipari Iroda szaktanácsadójaként dolgozott. 1954-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Családja[szerkesztés]
Házastársa dr. Szilasi Nina (1892–1958) volt, akit Pozsonyban vett nőül.
Gyermekei Fonó Péter (1921–?) és Fonó András (1923–?).
Tudományos eredményei[szerkesztés]
- Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.
- A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugár-hajtómű egyik feltalálója. 1928-ban szabadalmaztatta a torló-sugárhajtóművet, majd a gázturbinás hajtóművet is megtervezte.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Munka Érdemrend (1954)
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1971)
- Kossuth-díj (nagy jelentőségű találmányaiért, acéliparunk hőenergia-gazdálkodásában elért jelentős eredményeiért, 1956)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 30114/1909. Forrás: MNL-OL 30793. mikrofilm 326. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 8. oldal 29. sor
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 971/1881. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 3295/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- H. E. (1973. február 1.). „Dr. Fonó Albert”. Energiagazdálkodás (Magyarország) 14 (2), 96. o. (Hozzáférés: 2021. június 5.)
- Képesrepülés