Fonendoszkóp
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fonendoszkóp (görög eredetű szó) orvosi műszer. Kézi diagnosztikai eszköz, amely például a szív és a tüdő hangját akusztikailag fölerősítve mindkét fülhöz vezetvén segíti az orvos munkáját. A hagyományos vérnyomásmérőnek (legyen az higanyszálas vagy rugós) elengedhetetlen kiegészítője, a pulzus figyelésében. Korszerű változata a 19. században még jellemző sztetoszkópnak, amely egy körülbelül 15 cm-es egyenes fémcső volt, két végén kisebb-nagyobb tölcsérrel.
Felépítés [szerkesztés]
- Fejhallgató
- A fejhallgató a fonendoszkóp fémből készült része, amelyre a cső illeszkedik. A fejhallgató két fülhallgatóból, szorító rugóból és fülolívából tevődik össze.
- Fülolíva
- A fülcső szárai végén a fülbe illesztést lehetővé tevő ún. fülolívák találhatók.
- Fülcső
- A fülcső a fonendoszkóp azon része, amelyen a fülolívák találhatók.
- Hangolható membrán
- A hagyományos fonendoszkópok harangot és membránt tartalmaznak. A haranggal az alacsony frekvenciájú hangokat lehet hallgatni, a membránnal pedig a magas frekvenciájú hangokat.
- Törzs
- A rugós fülkengyel köti össze a csővezetéket és a hallgatófejet.
- Csővezeték
- A fonendoszkóp kétcsatornás csővezetékkel rendelkezik - a cső keresztmetszetén két nyílás látható. Régebben gumiból, ma általában PVC-ből készül.
- Hallgatófej
- A hallgatófej a fonendoszkóp azon része, amelyet a meghallgatni kívánt területre kell helyezni. A nagyobbik oldal használható felnőtt korú betegek esetén, míg a kisebb oldal alkalmazható gyermekek illetve sovány betegek esetében.
