Folyami ingola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Folyami ingola
Portré
Portré
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Lampetra
Faj: L. fluviatilis
Tudományos név
Lampetra fluviatilis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Folyami ingola témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Folyami ingola témájú médiaállományokat és Folyami ingola témájú kategóriát.

A folyami ingola (Lampetra fluviatilis) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjébe, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A folyami ingola az európai tengerparti vizek és a tengerbe torkolló folyók lakója, az Északi- és Balti-tengertől Olaszországig és Dalmáciáig megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés]

A folyami ingola hím testhossza 31-32 centiméter, nőstényé 32-34 centiméter, legfeljebb 40 centiméter. Az állat felső állkapcsi lemeze széles, mindkét oldalán egy-egy erős foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-9 (többnyire 7) erős és éles fog van. A szájkorongon csak felül vannak külső ajakfogak, ezek kis számban és elszórva helyezkednek el. A belső ajakfogak erőteljesek, két- vagy háromcsúcsúak. Az elülső nyelvlemez elülső peremén 9-17 (többnyire 13-15) fogacska ül, közülük a középső nagyobb és szélesebb. A két hátúszó az ívási időszakon kívül elkülönülő, ívás idején összeérnek. Színezete felül a sötét ólomszürkétől a zöldeskékig változik, hasoldala fehér. Úszói lila csillogással.

Életmódja[szerkesztés]

Az állat a halak (tőkehalak, heringek stb.) testén élősködik.

Szaporodása[szerkesztés]

A folyami ingola vándorló faj, ősszel felfelé úszik a folyókban, ahol a rákövetkező tavaszon ivaréretté válik. Április és május között ívik, akár 40 000 ikráját elöntött kavicspadokra rakja. A lárvák 3-5 év alatt alakulnak át és indulnak a tenger felé. A parti térségben eltöltött nyár után az ingolák 30 centiméternél nagyobbak, mire az ívás megkezdődik, hüvelykujjnyi vastagra híznak.

Források[szerkesztés]