Folyami ingola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Folyami ingola
Lampetra fluviatilis.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Lampetra
Faj: L. fluviatilis
Tudományos név
Lampetra fluviatilis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Folyami ingola témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Folyami ingola témájú kategóriát.

A folyami ingola (Lampetra fluviatilis) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyami ingola az európai tengerparti vizek és a tengerbe torkolló folyók lakója, az Északi- és Balti-tengertől Olaszországig és Dalmáciáig megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyami ingola hím testhossza 31-32 centiméter, nőstényé 32-34 centiméter, maximum 40 centiméter. Az állat felső állkapcsi lemeze széles, mindkét oldalán egy-egy erős foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-9 (többnyire 7) erős és éles fog van. A szájkorongon csak felül vannak külső ajakfogak, ezek kis számban és elszórva helyezkednek el. A belső ajakfogak erőteljesek, két- vagy háromcsúcsúak. Az elülső nyelvlemez elülső peremén 9-17 (többnyire 13-15) fogacska ül, közülük a középső nagyobb és szélesebb. A két hátúszó az ívási időszakon kívül elkülönülő, ívás idején összeérnek. Színezete felül a sötét ólomszürkétől a zöldeskékig változik, hasoldala fehér. Úszói lila csillogással.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat a halak (tőkehalak, heringek stb.) testén élősködik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyami ingola vándorló faj, ősszel felfelé úszik a folyókban, ahol a rákövetkező tavaszon ivaréretté válik. Április és május között ívik, akár 40 000 ikráját elöntött kavicspadokra rakja. A lárvák 3-5 év alatt alakulnak át és indulnak a tenger felé. A parti térségben eltöltött nyár után az ingolák 30 centiméternél nagyobbak, mire az ívás megkezdődik, hüvelykujjnyi vastagra híznak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8