Foltos tőkehal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Foltos tőkehal
Haddock, Boston Aquarium.JPG
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Nem: Melanogrammus
Gill, 1863
Faj: M. aeglefinus
Tudományos név
Melanogrammus aeglefinus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Aeglefinus linnei Malm, 1877
  • Gadus aeglefinus Linnaeus, 1758
  • Melanogrammes aeglefinus (Linnaeus, 1758)
  • Morhua aeglefinus (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Foltos tőkehal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos tőkehal témájú kategóriát.

A foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foltos tőkehal az Atlanti-óceán északnyugati és északkeleti részein él. Keleten a Vizcayai-öböltől a Spitzbergákon keresztül a Barents-tengerig és a Novaja Zemlja szigetcsoport partjaiig. Nyugaton a New Jersey-i Cape May-től a kanadai Belle Isle-szorosig.

Ez a halfaj a következő országok vízeiben található meg: Belgium, Kanada, Feröer-szigetek, Dánia, Franciaország, Grönland, Izland, Írország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Oroszország, Spanyolország, Svédország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E halfaj általában 35 centiméter hosszú, legfeljebb 112 centiméter. Az eddigi legnehezebb kifogott példány 16,8 kilogrammot nyomott. A legidősebb foltos tőkehal 20 évet élt. Testéhez képest a szája kicsi. Alsó állkapcsa rövidebb, mint a felső. A pofáján levő tapogatószálak rövidek. Sötét oldalsáva, megszakítás nélkül a test végéig húzódik. Pikkelyei egymást fedik. A mellúszók és az oldalsáv között, nagy sötét folt található.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foltos tőkehal a 10 - 450 méteres mélység között tartózkodik, de a 10 - 200 méter közötti mélységet részesíti előnyben. A 4 - 10 Celsius-fokot kedveli. Tápláléka rákok, puhatestűek, tüskésbőrűek, férgek és kisebb halak.

Legfeljebb 20 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Barents-tengerben és Izland vízeiben hosszú vándorutakat tesz meg az ívási helyekhez. A nőstény nem rakja le egyszerre az összes ikráját.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foltos tőkehal jelentős gazdasági értékkel bír. Ezt a halat nagy halászhajókkal halásszák, de tenyésztik is. A sporthorgászok is kedvelik. Frissen egészben vagy szeletként, fagyasztva, füstölve vagy konzervdobozban árusítják. Sülve, főve fogyasztható. Az emberi fogyasztás mellett, tenyésztett halak és egyéb állatok táplálékául is szolgál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]