Foltos sasrája

Foltos sasrája
	Evolúciós időszak: Késő kréta - jelen
	Háti részét sok apró, fehér pont borítja
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Porcos halak (Chondrichthyes);
Alosztály:	Cápák és ráják (Elasmobranchii);
Öregrend:	Rájaszerűek (Batoidea);
Rend:	Sasrájaalakúak (Myliobatiformes);
Család:	Aetobatidae;
Nem:	Aetobatus; Blainville, 1816
Faj:	A. narinari;
Tudományos név
	Aetobatus narinari; (Euphrasen, 1790)
Szinonimák
	Aetobates narinari (Euphrasen, 1790); Aetobatis laticeps Duméril, 1865; Aetobatis latirostris Duméril, 1861; Aetobatis narinari (Euphrasen, 1790); Aetobatus laticeps Duméril, 1865; Aetomylus maculatus (non Gray, 1834); Myliobatus maculatus (non Gray, 1834); Raja narinari Euphrasen, 1790; Stoasodon narinari (Euphrasen, 1790);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Foltos sasrája témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos sasrája témájú médiaállományokat és Foltos sasrája témájú kategóriát.

A foltos sasrája (Aetobatus narinari) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának sasrájaalakúak (Myliobatiformes) rendjébe, ezen belül az Aetobatidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A foltos sasrája előfordulási területe kizárólag az Atlanti-óceán nyugati fele. Az állománya Floridától kezdve a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Brazília déli részéig fellelhető; nyáron Észak-Karolináig is felúszik.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a porcos hal általában 180 centiméter hosszú, de 330 centiméteresre is megnőhet. 110-120 centiméteresen már felnőttnek számít. A testtömege legfeljebb 230 kilogramm. A megnyúlt pofája, lapos és kerekített kacsacsőrszerű képződményben végződik. A feje vastag. A mellúszói nagyok, a végük kihegyesedik; nincs farokúszója. Mindkét állkapcsán egy-egy fogsor ül. A fogai laposak és félkör alakúak; egymásba kapcsolódnak. A feje és háti része fekete vagy sötétkék, számos apró, fehér ponttal. Alul fehér. A mellúszóin nincsenek tüskék. A farka hosszú és ostorszerű. A farok tövén, mindjárt az apró hátúszó mögött egy hosszú méregtüske látható. E tüske miatt veszélyes lehet az állatot háborgató ember számára.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi és szubtrópusi tengeri hal, amely a korallzátonyok közelében él, 1-80 méteres mélységek között. A brakkvizet is jól tűri, emiatt beúszik a folyótorkolatokba is. Általában az öblök és korallzátonyok sekély vizeiben él, de a nyílt tengerre is kiúszhat. Időnként kiugrik a vízből. Gyakran a szaporodási időszakon kívül, nagy rajokba tömörül. Főleg kagylókkal táplálkozik, de kisebb rákokra, rövidfarkú rákokra, polipokra, férgekre, tengeri csigákra és kisebb csontos halakra is vadászhat. A foltos sasrája többek között a nagy pörölycápának (Sphyrna mokarran) szolgál táplálékul.

Szaporodása[szerkesztés]

A szaporodási időszakban a hím üldözni kezdi a nőstényt; aztán ráharap annak egyik mellúszójára. A párosodás 20 másodpertől akár 1 percig is eltarthat.

Ál-elevenszülő (ovovivipar) porcos hal. Miután a kis ráják felélték a szikzacskóik „sárgáját”, a szikzacskók az emlősök méhlepényéhez hasonló burokká alakulnak át. Ebben az anyaállat nyálkával, zsírral vagy fehérjével táplálja kicsinyeit. Egy alomban 2-4 kis foltos sasrája van. Születésekkor a kis rája 17-35 centiméter hosszú.