Foglaló

A foglaló a magyarországi polgári jogban a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közé tartozik.

Adásvételi szerződés megkötésekor a szerződő felek gyakran állapodnak meg úgy, hogy a vevő a vételárat a szerződésben jelölt részletekben és különböző időpontokban fizeti meg. Ilyen esetben az első részletet nevezzük foglalónak ami egyben a vevő komoly szándékát is kifejezi. Ingatlan adásvételi szerződések esetében általában a foglaló szokásos mértéke 10%. A foglaló a vételárba beleszámít. Amelyik fél hibájából eredően nem teljesül a szerződés, az a fél a foglalót elveszti. Gyakran keverik az előleggel.

A Pallas nagy lexikonában

"Foglaló az az érték, mely a szerződés megkötésének jeléül, vagy a teljesítés biztosítása végett adatik. Más megállapodás hiányában a foglaló a szerződés teljesítésekor visszaadatik; valamint visszaadatik, ha a szerződés kölcsönös elállás folytán vagy a szerződő felek vétke nélkül megszűnik. Akinek vétke miatt a szerződés nem teljesíttetik, az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles megfizetni. A nem vétkes fél azonban nem tartozik a foglaló elvesztésével vagy a foglaló kétszeresével megelégedni, hanem követelheti a szerződés teljesítését. Ez által különbözik leginkább a bánatpénztől. Foglalót a jövőben kötendő szerződésre tekintettel is lehet adni. Ilyenkor foglalóját veszti vagy a kapott foglaló kétszeresét köteles megtéríteni az, aki a szerződést megkötni vonakodik."

A hatályos Polgári Törvénykönyvben

• A foglalóról a Ptk. 243 - 245. §-ai rendelkeznek.
• A 243. § (1) szerint "A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni."

A foglaló a szerződés megkötésekor, a szerződés biztosítására adott pénzösszeg. Foglalót bármilyen típusú szerződésnél ki lehet kötni, de gyakorlati jelentősége leginkább az adásvételi szerződéseknél van. Gazdálkodó szervezetek is kiköthetnek foglalót. Érvényes előszerződés kötése esetén is adható foglaló [Ptk. 208. § (1) bekezdés]. A foglalóval kapcsolatos megállapodásra a jogszabály nem ír elő írásbeli alakot, ezért foglalót a szerződéskötéskor szóban is vagy ráutaló magatartással is ki lehet kötni. A kikötés érvényességéhez annak írásba foglalása akkor sem szükséges, ha a jogszabály a szerződés érvényességét írásba foglaláshoz köti. A Ptk. 218. § (1) bekezdés értelmében ugyanis a szerződés lényeges elemeit kell írásba foglalni, a joggyakorlat azonban a foglalót nem tekinti ilyennek. A Ptk. 243. § (1) bekezdésében foglalt szabályból az következik, hogy a foglaló tárgyát a szerződés megkötésekor át kell adni. Amennyiben a foglaló átadása a szerződés kötésekor nem történt meg, a foglaló kikötése érvényesen nem történt meg.

• Kötbér