Fogarasi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fogarasi János
Fogarasi János.jpg
Fogarasi János Rusz Károly metszetén
Életrajzi adatok
Született 1801. április 17.
 Habsburg Birodalom, Kázsmárk
Elhunyt 1878. június 10. (77 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia
Budapest,
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató
Jelentős munkái A Magyar Nyelv Szótára
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia

Alsóviszti Fogarasi János (Felsőkázsmárk, 1801. április 17.Budapest, 1878. június 10.) magyar nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Fő műve az első magyar értelmező szótár, A Magyar Nyelv Szótára, amelyet 1845-től Czuczor Gergellyel közösen szerkesztett, 1866-tól (Czuczor halála után) pedig egyedül.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi erdélyi eredetű családból származott. (A nemességet és a fogarasföldi birtok utáni adómentességet I. Rákóczi György fejedelem erősítette meg 1638. július 20-án a család ősének, Alsóvisti, vagy Dridiffi Mátyásnak. A család Abaújba elszármazott ága később vette fel a Fogarasi nevet.) Apja Fogarasi János kisnemes, anyja Gászner Zsuzsanna.[1][2]

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1807-től 1811-ig a felsőkázsmárki, latint is tanító népiskolába járt, aztán 1814-ig a szikszói gimnáziumba. Ezután Sárospatakon folytatta tanulmányait 1814 és 1823 között. Abaújszántón Jászay Pálnak, Jánosdon (1906-tól Alsóvadász része) Fáy Ábrahámnak volt nevelője. Alsóbb osztályú tanulókat rendszeresen tanított, mert szülei csekély vagyonnal bírtak és így tudott a terheken könnyíteni.[2]

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1827-ben került a királyi táblai jegyzők listájára és Szirmay Ádám mellett dolgozott, mint az ügyvédi iroda levéltárosa. Ügyvédi oklevelet 1829-ben szerzett. Ekkor még nem akart a tanítással felhagyni és a félárva Komáromy György földbirtokos tanítója lett – az ő házukban ismerkedett meg Tretter Erzsébet társalkodónővel, akit 1834-ben feleségül vett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1838. szeptember 7-én választotta levelező, 1841. szeptember 3-án rendes tagjává.

1841. március 1-jén váltóügyvédi vizsgát tett és az új váltótörvényszéknél kezdett el dolgozni tanácsjegyzőként (1848. február végéig dolgozott itt). Ekkor István főherceg nádor titkára lett és előadó a nádori törvényszéknél.

Az 1848-as forradalom idején tanácsos volt a Kossuth Lajos vezette pénzügyminisztériumban, de amikor a következő év elején az osztrák seregek elfoglalták Pest-Budát, nem követte a szabadságharcot vívó kormányt Debrecenbe.

A szabadságharc leverését követően sógora, Járy (Tretter) György unszolására 1850 februárjában bírói hivatalt vállalt az ideiglenes pesti törvényszéknél, hogy Pesten maradhasson és folytathassa a szótár szerkesztését. 1854 augusztusában főtörvényszéki tanácsossá nevezték ki. 1856-tól 1861-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke és a pesti országos törvényszék alelnöke volt, ezután két évig a visszaállított magyar váltótörvényszék elnöke. Ez utóbbi helyen elérte, hogy német nyelv helyett magyar nyelvű beadványokat is elfogadjanak. 1863-ban a hétszemélyes tábla bírája lett, 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszékének bírája.

Tekintélyes vagyonát az MTA-ra kívánta hagyni, azonban az egy rosszul sikerült építkezésen elúszott, így végül Fogarasit az Akadémia temettette el.[1][2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogarasi igazi polihisztor volt, olyan mértékben, ami korában már ritka volt. Jogi értekezéseket, költeményeket és elbeszéléseket is közölt, dalokat és kórusműveket is szerzett, hegedült, de nyelvészeti munkája a legjelentősebb. Igaz főként a szótár révén: a mongol nyelvrokonság híve volt, nyelvfilozófiai, nyelv- és szótörténeti ideái máig megosztják a nyelvésztársadalmat. De ő fogalmazta meg a Fogarasi-törvény néven ismert magyar nyelvtani szabályt (1838-ban, az Athenaeumban), amely szerint a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül.

Úttörő jelentőségű folklorisztikai tevékenysége is: Tranyik Jánossal együtt 1847-ben két füzetnyi népdalgyűjtést adtak ki. Maradandó értékű verstani munkája a choriambusnak a magyar verselésben játszott szerepének kutatása.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés
  2. ^ a b c dr. Szála Erzsébet: Alsóviszti Fogarasi János – nyelvész (magyar nyelven). 1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések. papiruszportal.hu, 2009. április 17. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fogarasi János témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]