Fodor István (villamosmérnök)

Fodor István
Fodor István
Született	Pozsony, Magyarország 1856. november 8.
Elhunyt	Budapest, 1929. november 5. (73 évesen)
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	villamosmérnök
Fontosabb munkái	a Magyar Elekrotechnikai Egyesület alapító tagja

Fodor István (Etienne de Fodor) (Pozsony, 1856. november 8. – Budapest, 1929. november 5.) villamosmérnök, a Magyar Elekrotechnikai Egyesület alapító tagja, a Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója, Edison, és Puskás Tivadar munkatársa.

Élete

Fodor István családja szűkös anyagi viszonyok között élt, ezért csak az alsó reáliskolát tudta elvégezni. A napi munka mellett szorgalmasan képezte magát, műszaki tanulmányokat folytatott, és nyelveket tanult. Céljainak és gondolatainak az Edison-találmányok szabtak irányt. 1880-ban Párizsba utazott, tanulmányait a Gramme és Jablochkoff műhelyben folytatta, ahol a szükséges gyakorlati ismereteket elsajátította. Edisonnal Puskás Tivadar révén került kapcsolatba, aki akkor Párizsban élt és Edison európai érdekeit képviselte. Edison, aki kizárólag a villamos világítás megoldásával foglalkozott alkalmazta Fodort. Az Edison cég az 1881. évi párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon kívánta bemutatni az izzólámpás városi világítási rendszert. Puskás és Fodor együtt dolgozott a kiállítás előkészítésén.

Az 1881. augusztus 1-jén megnyitott bemutató átütő sikert hozott. Üzembe helyezték, az akkor óriásnak számító 125 lóerős Edison-dinamót, melyről a szakma, mint világcsodáról beszélt. Ez volt a híres Jumbó, melyet Puskás a Barnum cirkusz elefántjáról nevezett el. A világítási eszközök gyártói a kiállítás mellett is versenyezhettek egymással. Az intéző bizottságában helyet kapott Charles Garnier is, a párizsi Nagyopera világhírű építésze, aki aggódva látta a gázvilágítás káros hatását remekműve értékeiben. Elérte, hogy több világítási rendszer egyidejű kipróbálása magában az Operaházban történjen meg. Az Edison-rendszer számára a „foyer du public” elnevezésű 54 méter hosszú, 13 méter széles, 18 méter magas termet jelölték ki. Az Operaház sarkán felállított fabódékban helyezték el a dinamókat. Az 1881. október 18-án lefolytatott kísérlet bebizonyította az ívlámpák alkalmatlanságát, és Edisonék teljes győzelmét hozta.

Ez volt az izzólámpákkal való világítás első nagy sikere Európában. A siker meghozta a rendeléseket. Strassburgban pályaudvari főépület világítására került sor. Hamburgban lerakatot alapítanak, majd Antwerpenben létesült fióktelep, melynek vezetésével Fodort bízzák meg. Egyidejűleg irányítja a Belgiumban és Hollandiában a szerelési munkákat, majd visszahívják Franciaországba, ahol az Ivri sur Seine-ben létesülő gyártelep felszerelését, beüzemelését irányítja. Ezután Oroszország következik. 1882-ben Szentpéterváron több ipari létesítmény mellett a cári luxusjacht, és az uralkodói palota egy részének világítására is sor kerül. 1885-ben Magyarországon is dolgozott, Diószegen egy cukorgyárban, majd kimegy Tirolba, Grenoblébe, majd Észak-Afrikában is megfordult.

Tapasztalatait a Bécsben megjelent 1885-ben kiadott „Das Glühlicht” könyvében foglalta össze. Athénben a város villanytelepének építését irányította, itt alkalmaztak először - Fodor javaslatára - hármas vezetékrendszert, majd 1889-ben Fodor vezetésével kezdett meg működni. Fodor István írta az első európai elektromos hegesztési szakkönyvet, mely 1892-ben jelent meg Az elektromos hegesztés és forrasztás címmel.1893-ban megoldotta a Korinthoszi-csatorna világítását. A tervezésbe, és kivitelezésbe megpróbálta bevonni a Ganz céget is, de ez Edison váltakozóáram-ellenessége miatt meghiúsult, így Fodor kénytelen visszatérni a megszokott Edison-rendszerhez. A görög király a Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazta. Rövid Törökországi munka után hazahívják Magyarországra. A Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója lesz 1894-ben. A BÁV Rt.-nek szüksége volt egy nagy tapasztalattal rendelkező, nemzetközi tekintélyű szakemberre az egyenáramú villamosítás terén, mivel az 1893-ban megindult közcélú áramszolgáltatás terén komoly hátrányba került a Magyar Villamossági Rt.-vel szemben.

Fodor több, mint két évtizedes céltudatos tevékenységének eredményeként alakult ki a BÁV Rt. mintaszerű egyenáramú rendszere. 1909-ben a BÁV Rt. saját költségére felszerel 38 darab ívlámpából álló utcai közvilágítást a Rákoczi útnak a Múzeum körút és Erzsébet körút közötti szakaszán. A közmegelégedésre elvégzett munka után 1911-ben a Teréz, Erzsébet, József, Ferenc körutakon, Andrássy úton, Kossuth Lajos utcában, 1912-ben a Városligetben építették ki a közvilágítást. Fodor 1918-ig állt a Társaság élén. A Székesfőváros élt megváltási jogával, a rendszer Budapest Székesfőváros Elektromos Művei tulajdonába került, és Fodor műszaki tanácsadóként működött tovább. Az egyenáramú áramszolgáltatás 1962-ig működött Budapesten. Fodor hosszú betegség után hunyt el 1929-ben Budapesten.

Tudományos tevékenysége

Számos elektrotechnikai, általános műszaki és közgazdasági könyvet, tanulmányt írt, előadásokat tartott. Könyvei főleg német nyelven Bécsben jelentek meg. Magyar nyelven: „A füstnélküli város és ipar” (1907).

Elismerése

• Ferencz József várkonyi előnévvel, nemességgel ismeri el.
• Magyar királyi udvari tanácsos címet kap.
• Ferencz József rend középkeresztje kitüntetés
• 1911-ben eszményképét (Edisont) Budapesten, majd Pozsonyban is vendégként üdvözölhette. A látogatás megszervezése kizárólag Fodor érdeme. Az eredeti körút Bécsig volt tervezve, de Fodor meggyőzte, hogy érdemes néhány napos látogatás keretében megismerkednie Magyarországgal.
• Görögország: Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetés

Források

• Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005)
• Etienne de Fodor:Die elektrische Schweissung und Löthung (A.Hartleben,s Verlag, Wien,Pest,Leipzig, 1892)
• Elektro-technische Bibliothek XLIV. Band
• Fodor István (magyar nyelven). História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. november 6.)

További információk

• Fodor István (Etienne de Fodor), (magyar nyelven). mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
• Fodor István (magyar nyelven). Magyar Életrajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2011. november 6.)