Fluor-diklórmetán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fluor-diklórmetán
IUPAC-név Fluor-diklórmetán
Más nevek Monofluor-diklórmetán, Freon 21, Refrigerant 21, R 21, HCFC 21, Algofrene Type 5, Arcton 7, Halon 112, UN 1029
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-43-4
PubChem 6370
EINECS-szám 200-869-8
RTECS szám PA8400000
SMILES
C(F)(Cl)Cl
InChI
1/CHCl2F/c2-1(3)4/h1H
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CHCl2F
Moláris tömeg 102,92 g/mol
Megjelenés Színtelen gáz
Sűrűség 1,405 g/cm³ 9 °C-on
1.366 kg/m³ 25 °C-on
Olvadáspont −135 °C
Forráspont 8,92 °C
Oldhatóság (vízben) 9,420 g/l 30 °C-on
Gőznyomás 160 kPa
Megoszlási hányados 1,55
Veszélyek
EU osztályozás Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R59[1]
S mondatok S59[1]
Öngyulladási hőmérséklet 522 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A fluor-diklórmetán vagy Freon 21 vagy R 21 a metán halogénezett (pontosabban részlegesen klórozott-fluorozott) származéka, színtelen, szagtalan gáz.

Kritikus pontja 178,5 °C (451,7 K) és 517 MPa (51,7 bar). 5 K és 105 K hőmérséklet között a Pbca tércsoportba tartozó fázist alkot.

Felhasználása[szerkesztés]

A fluor-diklórmetánt hajtógázként és hűtőközegként használták, de ózonlebontó képessége miatt fokozatosan kivonják a forgalomból. Ózonlebontó potenciálja 0,04. Termelése és felhasználása 2004 óta az 1989-es érték 15%-ára csökkent, a montreali jegyzőkönyv szerint 2015-ben kivonják a forgalomból.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dichlorofluoromethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. a b c A 75-43-4 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. 01. 31. (JavaScript szükséges) (angolul)

Külső hivatkozások[szerkesztés]