Fjodor Szergejevics Panutyin
Fjodor Szergejevics Panutyin (Фёдор Сергеевич Панютин) (1790-1865) 1809-ben a Szemenovoi gyalogezred hadnagyaként kezdte meg katonai pályafutását. A napóleoni háborúk veteránja, kitüntette magát Borogyinónál, megsebesült Lipcsénél. 1820-ban alezredes, 1826-tól a Reveli ezred parancsnoka. 1828-ban vezérőrnaggyá léptették elő, és a 20. gyaloghadosztály 2. dandárának lett a parancsnoka. A török háború során a Kaukázusban harcolt, a lengyel hadjáratban már hadosztályparancsnok és altábornagy.
1849 tavaszán I. Miklós cár ellenezte, hogy elszigetelt orosz seregrészek menjenek a császáriak megsegítésére, elkerülendő az erdélyihez hasonló kudarcokat. A Bécs alá visszavonult császári fősereg állapota viszont szükségessé tett valamiféle segítséget, ezért Paszkevics saját hatáskörében úgy döntött, hogy a 9. kombinált hadosztályt küldi, amelynek parancsnoka Panutyin lett. A hadosztály és annak energikus parancsnoka döntő tényezővé válik a nyári hadjárat során (bár lovassággal nem rendelkezik, ereje megegyezik egy magyar hadtestével). Megjelenése eldönti a peredi és a július 11-i komáromi csatát, temesvárnál pedig szilárdan tartja Haynau centrumát. Panuntyin a hadjáratban bizonyította kiváló képességeit, ráadásul igazán nagy csatákat egyedül ő vívott az orosz parancsnokok közül, így természetes volt, hogy a debreceni ütközet megsebesült Kuprijanov altábornagy helyett ő vette át a II. gyalogoshadtest vezetését.
Források [szerkesztés]
- Az 1848-49. évi szabadságharc története ISBN 9638218207
- Hermann Róbert: 1848-1849 a szabadságharc hadtörténete ISBN 9639376213
- Magyar Nagylexiokon ISBN 9630566117
