Fiktív egyenlítői középnap
A fiktív egyenlítői középnap és a fiktív ekliptikai középnap képzeletbeli égitestek, amelyeket a világidő (közvetve tehát általában az idő) méréséhez használnak a csillagászatban.
Tartalomjegyzék |
A probléma [szerkesztés]
Az időméréssel szemben támasztott követelmény, hogy az idő egyenletesen teljék. Az idő méréséhez a Nap látszólagos mozgását tudjuk megfigyelni, amely azonban nem egyenletes. Mivel a Nap rektaszcenziójának változása nem lineáris kifejezése a csillagidőnek, ezért a valódi szoláris idő múlása sem egyenletes a csillagidővel kifejezve.
Meghatározások [szerkesztés]
A fiktív ekliptikai középnap az a képzeletbeli égitest, amely
- közép csillagidőben mérve egyenletes szögsebességgel halad az ekliptikán,
- a pálya befutásához ugyanannyi időre van szüksége, mint a valódi Napnak,
- a valódi Nappal minden évben a napközelpontban találkozik.
Tehát ez a képzelt égitest a Nappal azonos pályán és lényegében mindig a Nap közelében mozog, de egyenletes sebességgel.
A fiktív egyenlítői középnap eredeti definíciója szerint az a képzeletbeli égitest, amely
- egyenletes szögsebességgel halad az égi egyenlítőn,
- a pálya befutásához ugyanannyi időre van szüksége, mint a fiktív ekliptikai középnapnak az ekliptikáéhoz,
- a fiktív ekliptikai középnappal minden évben a tavaszpontban találkozik.
A világidő meghatározásához a fiktív egyenlítői középnap koordinátáit használják fel, amelyek nem mérhetőek, hanem csak egy több lépésből álló (iterációs) eljárással számíthatóak ki. A kiszámításhoz használatos képletet Simon Newcomb határozta meg.
Ma a fiktív egyenlítői középnapot úgy definiálják, mint az égi egyenlítőnek azt a pontját, amelynek rektaszcenzióját Newcomb képlete adja meg.
Lásd még [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Csillagászat. Szerkesztette Marik Miklós (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989) ISBN 963 05 4657 4
