Ferromágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A ferromágnesek olyan anyagok, melyekre jellemző a ferromágnesség.

Minden olyan anyagot, amely állandó mágnes lesz külső mágneses tér hatására, és megtartja a mágnességét akkor is, ha a külső mágnesező teret eltávolítottuk a környezetéből, ma vagy ferromágnesnek vagy ferromágneses anyagnak neveznek. Korábban minden olyan anyagot, amely spontán mágneses tulajdonságokat mutatott, ferromágnesnek neveztek. A hétköznapi életben még ma is ez a szóhasználat.

Ha a kristályos anyag elemi cellájában lévő ionok mágnesessége azonos irányítású, akkor ferromágnesnek, ha viszont az elemi cella kétféle ionjának a mágnesessége két különböző főirányú, akkor ferrimágnesnek nevezik a mágneses anyagot.

Az ismertebb ferromágneses fémek a vas, a kobalt és a nikkel.

Egyes ritkaföldfémek szintén ferromágneses tulajdonsággal bírnak. Ilyen a gadolínium, a holmium, a terbium, és a diszprózium.

Irodalom[szerkesztés]

  • Fizika-Elektromosság, Mágnesség, Műszaki Kiadó, 2009