Fernando Alonso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Fernando Alonso Díaz szócikkből átirányítva)
Fernando Alonso
Fernando Alonso Bahrain.jpg
Fernando Alonso a 2012-es bahreini nagydíjon
Életrajzi adatai
Teljes neve Fernando Alonso Díaz
Született 1981július 29. (33 éves)
Oviedo, Spanyolország
Nemzetisége spanyol spanyol
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 2001
Csapata olasz Ferrari (2010–)
(Csapattárs: finn Kimi Räikkönen)
Rajtszáma 14
Korábbi csapatai Olasz Minardi (2000 teszt, 2001),
FRA Renault (2002 teszt, 2003–2006, 2008–2009),
UK McLaren (2007)
Nagydíjak száma 233 (232 rajt)
Világbajnoki címek 2 (2005, 2006)
Győzelmek 32
Dobogós helyezések 97
Első rajtkockák 22
Leggyorsabb körök 21
VB-pontok 1747
Első nagydíj Ausztrália 2001-es ausztrál nagydíj
Első győzelem Magyarország 2003-as magyar nagydíj
Legutolsó győzelem ESP 2013-as spanyol nagydíj
Legutolsó nagydíj RUS 2014-es orosz nagydíj
2013 VB-helyezés 2. (242)

Frissítve: 2014-es orosz nagydíj

Fernando Alonso Díaz (Oviedo, 1981. július 29. –) spanyol autóversenyző, 2005 valamint 2006 Formula–1-es világbajnoka, egyben az eddigi harmadik legfiatalabb (Sebastian Vettel és Lewis Hamilton után) és egyetlen spanyol nemzetiségű Formula–1-es világbajnok.

Pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso egy kétgyermekes családban született Spanyolország Asztúria tartományában. Édesanyja egy áruházban dolgozott, édesapja szerelőként dolgozott egy robbanószergyárban. Van egy nővére, Lorena.

Fernando Alonso édesapja, José Luis amatőr gokart versenyző volt, aki szerette volna, ha gyermekei is osztoznak szenvedélyében. Épített egy kis, Formula–1-es autót formázó gokartot akkor nyolc esztendős lányának, aki azonban nem mutatott érdeklődést a sport iránt. Fiának, az ekkor három esztendős Fernandónak azonban megtetszett a gokartozás és ez meg is határozta a jövőjét.

Innentől kezdve édesapja különböző spanyolországi gokartversenyekre nevezte be fiát, Alonso pedig általában sikeres is volt. Nyert három spanyol gokart bajnokságot (1994, 1996, 1997), második helyezést szerzett a Gokart Európa-bajnokságon és 1996-ban megnyerte a Junior Gokart Világbajnokságot.

Alonso 1999-ben kezdett el autókkal versenyezni a Formula Nissan Open sorozatban. Ekkor találkozott az egykori spanyol Formula–1-es versenyzővel, Adrián Camposszal, aki a menedzsere lett. Alonso megnyerte a bajnokságot, 2000-ben pedig a Forma–3000-ben folytatta pályafutását. Ebben a sorozatban egy futamot nyert (Spa-Francorchamps) és a bajnokság negyedik helyén végzett.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debütálás a Minardival – 2001[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso a Minardi volánja mögött

Teljesítménye nyomán felfigyelt rá a Benetton csapatfőnöke, Flavio Briatore és menedzseri szerződést kötött vele 2000 decemberében. A 2001-es szezont – mindössze 19 évesen – a Minardi csapat versenyzőjeként kezdhette meg.

A Minardi a mezőny leggyengébb autója volt, és Alonso nem tudott vele pontot szerezni, de az edzéseken rendre csapattársa előtt végzett, többször erősebb autókat megelőzve. Debütáló évének legnagyobb eredménye, hogy Formula–1-es tapasztalatokra tehetett szert egy viszonylag nyomás nélküli környezetben.

Tesztpilótáskodás a Renault-nál – 2002[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso a 2004-es kanadai nagydíjon

2002-ben menedzsere, Flavio Briatore úgy döntött, hogy a Renault-hoz szerződteti Alonsót, mint tesztpilótát. Fernando Alonso egy évig volt a Renault tesztpilótája, majd a következő éven már a versenyzője lett.

Visszatérés versenyzőként – 2003–2004[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban a versenyzési lehetőséget meg is kapta a spanyol versenyző a Renault-nál, ahol az olasz Jarno Trulli volt a csapattársa. Alonso a maláj nagydíjon megszerezte az első rajtkockát, amivel ő lett a Formula–1-es történelem addigi legifjabb pole-pozíciósaRubens Barrichello rekordját döntve meg. Később a szezon során, a magyar nagydíjon pályafutása első futamgyőzelmét is learatta – ez szintén rekord volt: Bruce McLarentől vette át a legfiatalabb futamgyőztes címet. A szezon végén Alonso 55 pontjával hatodik volt a világbajnoki pontversenyben. (2008. szeptember 13-án Monzában döntötte meg pole-pozíciós rekordját Sebastian Vettel, aki a vasárnapi futamon a legfiatalabb futamgyőztes címét is átvette Alonsótól). Jellemző volt az RS23 kódjelű motor megbízhatatlansága, jól példázza ezt, hogy öt kiesésből négy motorhiba volt, illetve a francia nagydíjon előbb Alonso, majd két körrel később csapattársa, Trulli esett ki motorhiba miatt.

A 2004-es szezonban nem nyert versenyt – csapattársa, Jarno Trulli azonban győzött Monacóban. Az év második felében azonban Trulli eredményei egyre gyengébbek lettek, végül három futammal a szezon vége előtt elbocsátották a csapattól, noha ekkor még több ponttal rendelkezett a világbajnoki pontversenyben, mint Alonso. 59 ponttal végül Alonso a világbajnokság negyedik helyét szerezte meg. Az R24-es autó már megbízhatóbb volt, mert öt kiesése volt, ebből Kanadában műszaki hiba miatt, Belgiumban motorhiba miatt esett ki.

Az első világbajnoki cím – 2005[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso az indianapolisi időmérőn, 2005-ben

2005-ben Alonso új csapattársat kapott Giancarlo Fisichella személyében, aki győzelemmel mutatkozott be a Renaultnál Ausztráliában, míg Alonso a harmadik helyen végzett. Ezt követően a spanyol három futamot nyert sorozatban (Malajzia, Bahrein, San Marino), s fölényes vezetést szerzett a világbajnoki pontversenyben. A szezon során még négy versenyt nyert, (Nürburgring, Magny-Cours, Hockenheim, Sanghaj) és Brazíliában bebiztosította a világbajnoki címet. Alonso 24 évesen és 59 naposan a Formula–1 addigi történetének legfiatalabb világbajnoka lett, az autója miatt szenvedő Michael Schumachert maga mögé utasítva, aki addig zsinórban öt, összesen hét világbajnoki címet szerzett.

A szezon során a McLaren-Mercedes versenyzője, Kimi Räikkönen került a legközelebb ahhoz, hogy veszélyeztesse Alonso elsőségét, ám a McLaren gyakori megbízhatósági problémái miatt sosem alakult ki igazán éles helyzet kettejük között sem a világbajnoki pontversenyben, sem pedig a versenypályán. Räikkönen két alkalommal is Alonso elől esett ki a versenyből (Nürburgring, Hockenheimring) és számos alkalommal kellett motorcsere miatt a mezőny közepéről indulnia. Alonso végül 21 ponttal verte meg Räikkönent a világbajnokságban (133 pont 112 pont ellenében).

Fisichellával a 2006-os maláj nagydíj után

A szezon utolsó két versenyén, amikor már bebiztosította világbajnoki címét, és nem volt komoly kockázata a manővereknek, Alonso agresszívebbé vált, és ennek köszönhetően a japán nagydíjon a 16. helyről indulva a harmadik helyen végzett.

A kínai nagydíjon a Renault a csapat-világbajnoki címet is bebiztosította Alonso futamgyőzelmével és Fisichella „hátvédmunkájával”.

A 2005-ös szezont követően Alonso számos kitüntetésben részesült, különösen hazájában, ahol egy külön kifejezést is alkottak az ifjú Formula–1-es pilótát körülvevő rajongásra: "Alonsomania". A versenyző 2005 végén megkapta az „Asztúria Hercege-díjat”.

2005. december 19-én Alonso váratlanul bejelentette, hogy 2007-től a McLaren-Mercedesnél folytatja Formula–1-es pályafutását.

A második világbajnoki cím – 2006[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso tehát egy évig még Briatore vezetésével versenyzett. A szezon során nyert hét futamot (Szahír, Melbourne, Catalunya, Silverstone, Monaco, Montreal, Szuzuka) szerzett hét második helyet (Sepang, Imola, Nürburgring, Magny-Cours, Istanbul, Shanghaj, Interlagos), nem volt harmadik, negyedik, de kétszer volt ötödik (Indianapolis, Hockenheim).

2006-ban, Indianapolisban

Alonso így kétszeres világbajnok lett 134 pontot gyűjtve. Schumacher 121 pontot szerzett, 13 ponttal kevesebbet, mint Alonso. A brazil nagydíj után érzékenyen megköszönte a csapatnak a lehetőségeket és a nagyszerű munkát.

A McLarennél – 2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso a brit McLaren-Mercedes csapatnál folytatta pályafutását. A szezon során kétszer indult pole-pozícióból (Monaco, Monza) és négy verseny nyert (Sepang, Monaco, Nürburgring, Monza).

Alonso 2007-ben a maláj nagydíjon

Alonsonak számos konfliktusa akadt csapatával és újonc csapattársával, Lewis Hamiltonnal. Ellenségeskedésüket jól példázza a magyar nagydíj időmérő edzése, ahol Alonso feltartotta a boxban Hamiltont, miután az nem teljesítette a csapatutasítást. Bár Alonso a kvalifikáció utolsó pillanataiban megfutotta a győztes időt, manőveréért 5 helyes rajtrácsbüntetést kapott, míg Hamiltont nem büntették meg, így övé lett a pole-pozíció. A versenyt Hamilton nyerte, Alonso végül a 4. helyre kapaszkodott fel, nagyot csatázva Nick Heidfelddel, akit azonban nem tudott megelőzni. A szezonzáró brazil nagydíj előtt a két McLarenes pilótán kívül még a Ferraris rivális Räikkönenek is volt esélye a vb-címre, ám a 7 pontos hátránya volt. Végül Hamilton verseny eleji hibáinak és a ferraris csapattárs, Felipe Massa segítségének köszönhetően, Räikkönen megcsípte a címet, összetettben mindössze egy ponttal megelőzve a két McLarenest.

Fernando Alonso 109 pontot szerzett az idény során, ugyanannyit, mint csapattársa, de mivel Hamilton többször végzett második helyen, ezért ő szerezte meg a bajnokság 2. helyét, Alonso bronzérmes lett.

2007. december 10-én bejelentették, hogy Alonso 1+1 éves szerződést írt alá a Renault csapattal. 2008-ban korábbi sikereinek színhelyén az újonc Nelson Piquet Jr. a csapattársa.

Ismét a Renault-nál – 2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismét a Renault-nál, 2008 januárjában

2008-ban az idénynyitó ausztrál nagydíjon kaotikus körülmények közt a 4. helyen végzett a Renault volánjánál ülve, a 11. helyről rajtolva. Malajziában nyolcadik lett, míg a bahreini nagydíj második körében összeütközött előző évi csapattársával, Lewis Hamiltonnal. A sérült autóval nem szerzett pontot.

Az első versenyek során többször bírálta az autó teljesítményét, amely valóban elmaradt a 2006-os, de még a 2007-esétől is. A bahreini nagydíjat követő háromhetes szünetben a csapat jelentős változtatásokat eszközölt a konstrukción, amiket a Formula–1-es csapatok a spanyol nagydíjat megelőző kollektív barcelonai tesztjén próbáltak ki először. A legszembetűnőbb változtatás a Red Bull csapat által is bevezetett, a motor fölött hosszan hátranyúló légterelő elem volt, amitől jobb stabilitást vártak.

A spanyol nagydíj időmérő edzésén Alonsónak sikerült az előkelő második rajthelyet megszerezni, kevés üzemanyaggal. A versenyen motorhiba miatt Alonso hazai közönség előtt kiesett. A török nagydíjon hatodik lett. Az esős monacói nagydíjon az elsők között váltott száraz gumikra, de a taktika nem jött be és sok időt veszített. Végül körhátrányban, pont nélkül fejezte be a versenyt. A kanadai nagydíjon a harmadik helyen haladt. de a sebességváltó hibája miatt a falnak ütközött.

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso Hamilton rajtbüntetése miatt a 3. helyről indulhatott a futamon, de visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. A nyolcadik helyéért járó egy pont az 500. volt pályafutása során. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban.[1]

A 2008-as japán nagydíjon

Az esős brit nagydíj időmérőjén a 6. helyet szerezte meg, de a futamon első kerékcseréjekor nem kapott új esőgumikat. Nemsokára nagyon szakadni kezdett az eső, és a kopott gumikon lassú volt, ezért újra a boxba kellett jönnie. A versenyt szintén a hatodik helyen fejezte be. A német nagydíj időmérőjén az ötödik lett, viszont a versenyen egyre hátrébb csúszott a sok rosszul sikerült előzési kísérlete miatt és csak a 11. helyen ért célba. A magyar nagydíjon a 7. rajtkockából rajtolva a negyedik lett. Második hazai versenyén, Valenciában csak a 12. helyről rajtolhatott. A verseny az első körben Nakadzsima Kazuki nekiment Alonsónak, aki elvesztette a hátsó szárnyát, majd feladta a versenyt. Belgiumban, majd az esős olasz nagydíjon is negyedik lett.

A Formula–1 első éjszakai versenye, a szingapúri nagydíj nem sok jóval kecsegtetett, hiszen az időmérő második etapjában elromlott a benzinpumpa Alonso autójában, így csak a 15. helyről várhatta a versenyt. A rajtnál három helyet lépett előre. A 14. körben Nelsinho Piquet falhoz csapta az autóját, így a már korábban első tankolását megejtő Alonso óriási előnybe került az előtte autózókkal szemben. Hamarosan az élen találta magát, sőt akkora előnyt autózott ki, hogy második kiállása után is újra az élre tért vissza, majd győzött. Egy évvel később kiderült, hogy Piquet balesete csapat utasítására történt, hogy ezzel kedvezőbb helyzetbe kerüljön Alonso. Az FIA felfüggesztett kizárással büntette a Renault-csapatot, míg az érintett mérnököt öt évre, Flavio Briatorét pedig örökre kitiltották minden FIA-rendezvényről. Később Briatore büntetését polgári bírósági eljárás során törölték. Piquet-vel vádalkut kötöttek, Alonsót pedig tisztázták.

Japán is ígéretesen kezdődött számára, a 4. helyről indult, jó rajtot véve feljött a 2. helyre, majd a boxkiálláskor a BMW-s Robert Kubicát megelőzve másodszorra nyert a Renault R28-assal. Kínában egy negyedik helyet szerzett, míg az évadzáró brazil nagydíjon második lett, aminek köszönhetően az 5. helyen zárta a 2008-as évet, egy ponttal megelőzve a BMW Sauber versenyzőjét, Nick Heidfeldet.[2] A nagydíj után néhány nappal bejelentették, hogy – látva az autó versenyképességének javulását – Alonso 2010-ig meghosszabbította a szerződését a Renault-val.[3]

2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2009-es szezont változatlan felállásban kezdte a Renaultnál. A 2009-es szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak. Az idénynyitó Ausztrál nagydíjon kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon a 9. helyről egy jó rajtot vett a KERS segítségével és harmadikként fordult el az első kanyarban. A jó rajt hiába volt, hiszen a sokkal gyorsabb autók könnyedén elmentek Alonso mellett, aki visszaesett a hetedik helyre. Később egy kicsúszás miatt kiszorult a pontszerzők köréből, majd a hirtelen jött monszuneső miatt félbeszakított versenyen javítani sem volt esélye. A Motorsport Világtanács engedélyezte a duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változat, mellyel Alonso a második helyet szerezte meg az időmérőn. A verseny repülőrajttal indult az eső miatt. Mivel a biztonsági autó több körön keresztül is a pályán maradt, tönkretéve a könnyű autóval induló Alonso taktikáját. A mezőny végéről fel tudott kapaszkodni a pontszerző helyekig, ám hibázott és nem szerzett pontot. Egy héttel később Bahreinben 1 pontot szerzett, úgy, hogy a hőségben folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett.

A spanyol nagydíjon

Alonso hazai futamán, a spanyol nagydíjon a 8. helyről rajtolva egyenletes teljesítményt nyújtva és egy kis szerencsével az 5. helyen végzett szurkolói előtt. Monacóban Vettel majd Kovalainen kiesése után, a 7. helyen zárt, amivel két pontot szerzett.

Sem Isztambulban, sem Silverstone-ban nem szerzett pontot, majd a Nürburgringen, a második etapban a változó időjárás miatt csak a 12. lett. A futamon felkapaszkodott a 7. helyre és a 2007-es olasz nagydíj után ismét leggyorsabb kört futott versenyen.

A Hungaroringen, 6 évvel első győzelme után ismét pole-pozícióból kezdhette a futamot. Az első helyről rajtolva a 12. körig az élen haladt, amikor kiállt kereket cserélni. Szerelői (a 2006-os magyar nagydíjhoz hasonlóan) rosszul rögzítették a jobb első kerekét, amely levált, így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. A nagydíj után Piquet-t menesztették a csapatból és a következő versenyen már Romain Grosjean vezette a másik Renault-t.

Valenciában

A Valenciában rendezett európai nagydíjon a 8. rajtkockát szerezte meg. A versenyen szintén jó teljesítményt nyújtott, végül a 6. helyen intették le. Spában csupán a 13. helyről várhatta a rajtot. A verseny a jó boxtaktikának köszönhetően azonban biztatóan alakult, hiszen amikor a mezőny nagy része már kiállt első tervezett kerékcseréjére, Alonso még mindig a pályán körözhetett az egyre könnyülő és gyorsuló Renault-val. Ennek köszönhetően egészen a 3. helyig kapaszkodott fel és csupán néhány másodperccel volt elmaradva a versenyt vezető Räikkönentől és Fisichellától. A dobogós helyezés reménye azonban hamar szertefoszlott, amikor boxkiállása alatt a szerelői nem tudták felrögzíteni a bal első kerekét. Amikor visszatért a pályára, a spanyol lemaradása már hatalmas volt, a pontszerzésre sem maradt sok esélye. Pár körrel később fel is adta a versenyt, így pont nélkül zárt Belgiumban.

Az olasz futam helyszínén, Monzában a Renault ismét bevetette a KERS-t a sok egyenes miatt. A spanyol a 8. helyről indulva megelőzte Kovalainent, majd Liuzzit. Az utolsó körben Hamilton kiesésének köszönhetően az 5. helyen ért célba, újabb 4 pontot szerezve ezzel.

Az előző évi szingapúri nagydíjat ugyan megnyerte, de pont a futam előtt bizonyították be, hogy nem volt véletlen Piquet balesete. Rosberg és Vettel büntetése révén az évben először lett hivatalos a dobogós díjkiosztó ceremónián, a 3. helyet elfoglalva. A gyenge autóval a szezon során nem tudott további pontokat gyűjteni, az évadzáró Abu-Dzabi nagydíjon csapattársával az utolsó helyekért küzdöttek, szomorúan fejezve be az utolsó renault-s szezonját, az összetettbeli 9. helyen mindössze 26 ponttal.

A Ferrarinál – 2010[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. szeptember 30-án bejelentették, hogy Kimi Räikkönen szerződését óriási végkielégítéssel a csapat felbontja, s helyére Alonsót szerződteti 3 évre. A szezon előtt a bajnokság egyik legfőbb esélyesének tartották, ám a Red Bull mindenkit meglepett a gyorsaságával. A csapat ugyan a szezonnyitó bahreini nagydíjon Vettel technikai problémái révén Alonso vezetésével kettős győzelmet szerzett, a szezon első felében mind az autó, mind a csapat teljesítménye elmaradt a várakozásoktól. Tovább tetézték a helyzetet a szezon eleji motorproblémák, illetve Alonso kisebb-nagyobb vezetői hibái is. Kínában kiugrott a rajtnál, Monacóban összetörte az autót a szabadedzésen. Néhány futamon pedig a balszerencse is sújtotta, így hátránya a brit nagydíj után már 47 pont volt a bajnoki tabellát vezető korábbi csapattársával, Lewis Hamiltonnal szemben.

A maláj nagydíjon

A Ferrari a szezonnyitó után újabb kettős győzelmet szerzett Hockenheimben, de a futam botrányba fulladt, amikor Massa versenymérnöke, Rob Smedley burkoltan arra utasította Massát, hogy adja át a győzelmet Alonsónak, amit Massa meg is tett. A Ferrarit bűnösnek találták tiltott csapatutasítás alkalmazása miatt, azonban a csapat megúszta az esetet pénzbüntetéssel.

A szezon során Alonso nyert még három futamot, Monzában, a Ferrari hazai közönsége előtt, Szingapúrban, valamint az esős első dél-koreai futamon. A szezon második felében rendre a dobogón végzett, míg mások többször is hibáztak, így a szezonzáró Abu-Dzabi nagydíjra a bajnoki tabella élén érkezett. Az évad utolsó időmérőjén a harmadik helyre sikerült magát kvalifikálnia, míg Vettel az élről indulhatott. A rajtot követően Button megelőzte Alonsót és visszacsúszott a negyedik helyre, azonban ez még a vb-címet érő pozíció volt. Az első körben Liuzzi és Schumacher ütközését követően beküldték a Safety Cart és ezalatt többen is kihajtottak kerékcserére. Alonso a 16. körben állt ki, de Petrov és Rosberg mögé jött vissza, akik már teljesítették kiállásukat. Eközben Vettel még mindig az élen autózott, ezért Alonsónak legalább a 4. helyig előre kellett volna jönnie, hogy megszerezze 3. vb-címét. A Ferrari nem bizonyult versenyképesnek a Renault-s Petrovval szemben, így helyzete egyre kilátástalanabb lett. A versenyt Vettel nyerte, ezzel a világbajnokságot is, mivel Alonso csak a hetedik helyet szerezte meg. Összetettben a második helyet érte el 252 ponttal és 5 győzelemmel.

2011[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind Alonso, mind a csapat visszavágásra készült az utolsó futamon elszenvedett vereség miatt, de a Red Bull megállíthatatlan volt. Vettel fölényesen nyerte az évet 11 futamgyőzelemmel, és második bajnoki címét szerezte meg, komoly kihívó nélkül. A szezon futamainak többségén nem csak a Red Bull, hanem a McLaren is gyorsabb volt. Alonso a szezonbeli egyetlen győzelmét Silverstone-ban aratta, 50 évvel csapata első sikere után, majd szerzett még további 9 dobogós helyezést, amely az összetettbeli 4. helyet jelentette. Érdekes, hogy Alonso többször is előkelő helyre zárkózott fel a futamok első felében, ám az autó tempója különösen a kemény gumikon elmaradt riválisaiétól, így rendre pozíciókat veszített.

2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat elkerülve az előző évi leszereplést, átszervezte a technikai részlegét, és kinevezte Pat Fry-t, technikai igazgatónak, aki 2010-ig hasonló pozíciót töltött be a rivális McLaren csapatnál. Az új, innovatív autó elsőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a téli teszteken olyannyira lassúnak bizonyult az autó, hogy a csapat nyíltan elismerte, hogy az első 4 futamon csak és kizárólag a kármentés lehet a cél.

Ausztráliában be is bizonyosodtak a várakozások, ám Alonso kisebb meglepetésre az 5. helyen tudott végezni, majd egy szenzációs győzelmet szerzett az esős maláj nagydíjon. Ezt követte egy 9. hely Kínában, és egy 7. hely Bahreinben. A csapat ezután magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, így Barcelonában Hamilton büntetése révén a 2. helyről indult és itt is ért célba, sokáig küzdve a pályafutása első győzelmét arató Pastor Maldonadoval. Következett egy 3. hely Monacóban, majd egy 5. hely Kanadában, illetve egy győzelem a hazai közönség előtt Valenciában, ahol a 11. helyről zárkózott fel egészen a második helyre, majd Vettel kiesésével átvette az első helyet. Mivel sem Vettel, sem Hamilton nem szerzett pontot, Alonso a bajnoki tabella élére ugrott az évhez képest szokatlanul nagy előnnyel, 20 ponttal.

Alonso hosszú idő után pole-pozíciót szerzett Silverstone-ban a szakadó esőben, majd a száraz futamon is az utolsó 4 körig vezette a versenyt, ám Mark Webber autóján jobban működtek a gumik és megelőzte a spanyol pilótát, így csak a 2. helyen sikerült célba érnie. Hockenheimben szintén esős körülmények között szerezte meg a pole pozíciót, majd a száraz futamon is sikerült maga mögött tartania a gyorsabb riválisait, és megnyerte a versenyt. A magyar nagydíjon az autó sebessége egész hétvégén elmaradt a rivális McLaren, Red Bull és Lotus csapatok autóihoz képest, de jó taktikával sikerült egy a bajnokság szempontjából kedvező 5. helyet elcsípnie. A belga nagydíjon belekeveredett a hatalmas rajtbalesetbe, így a jelentős előnyét elvesztette. Olaszországban és Szingapúrban egyaránt harmadik lett, Japánban ismét a rajtnál már véget ért a versenye, így a mindössze 4 pontja maradt Vettelel szemben. Koreában a 4. helyről rajtolt, a rajtnál rögtön megelőzte Lewis Hamiltont, és ezzel 3. lett. Indiában és Abu Dzabiban 2., az Egyesült Államokban pedig 3. lett. A bajnoki listán Vettel volt az első, mögötte pedig nem nagy lemaradásban Alonso volt a második. Az évad utolsó versenyén, Interlagosban Alonso a 8. helyről várhatta a futamot, ellenfele, Vettel pedig a 4. lett az időmérőn. A rajt után Vettel összeütközött Bruno Sennával, ami miatt kipördült, de tudta folytatni a versenyt. Az időjárás kaotikus volt Brazíliában, de Alonso 2. lett a futamon, Jenson Button mögött. Vettel 6. lett, ezzel elég pontot szerezve ahhoz, hogy ismét világbajnok legyen. Alonso harmadjára vesztette el az utolsó futamon a VB címet.

2013[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso 2013-ban a Ferrarinál maradt, Massa pedig maradt a csapattársa erre az évre. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon az ötödik helyről a második helyre ért fel, Malajziában viszont 1 kör után kiesett, miután a Ferrarija a kavicságyba ragadt. Kínában a harmadik helyről, remek taktikával győzni tudott. Bahreinben jól indult a versenye, de a DRS-e beragadt, ezért a boxba kellett mennie, aminek idővesztesége miatt csak a 8. helyen végzett. Spanyolországban az ötödik helyről történelmet írva nyert, immáron másodszor az évben. Alonso a szenzációs barcelonai győzelem után a legendás monacói nagydíjon csak szenvedett, végül a hetedik helyen intette le a kockás zászló. A spanyol ász Kanadában bombaformában tért vissza, és nagyszerű versenyzéssel a második helyen fejezte be a futamot, életben tartva világbajnoki reményeit. Silverstoneban a gyenge, 9. helyet érő időmérő edzés után a vasárnapi versenyen a nagy kalamajkát és az üldözött Sebastian Vettel kiesését tökéletesen kihasználó spanyol a 3. helyen ért célba Rosberg és Webber mögött, ezzel 36-ról 21 pontosra csökkentette hátrányát a világbajnoki tabellán a világbajnoki címvédő Sebastian Vettellel. Hungaroringen a gyendélkedő Ferrarival csak az ötödik helyet tudta megszerezni így a tabellán visszaesett a 3. helyre, míg Räikkönen előtte 1 ponttal a 2. helyen. Belgiumban szenzációs versenyzéssel a 9. helyről rajtolva, a 2. pozícióban ért célba, majd ezt az eredményt ismételte meg Monzában és Szingapúrban is. Koreában a 6. helyen végzett, majd Japánban negyedik lett, és ő lett a Formula-1 történelmének legtöbb pontot szerző versenyzője, 1571 ponttal. Ez a szám az indiai nagydíjon sem változott, Fernando a 11. helyen ért célba, taktikájának borulása miatt. Sebastian Vettel ezen a futamon biztosította be 4. világbajnoki címét, így a spanyolnak már matematikai esélyei is elszálltak a 2013-as évben. Abu Dzabiban, és az Egyesült Államokban is 5. lett, majd Brazíliában a dobogó harmadik fokán ünnepelhetett. Részben Kimi Räikkönen hátsérülése, részben a riválisok egymást körbeverése miatt Alonso a szezonban 242 ponttal a második helyen végzett az összetettben, ismét Sebastian Vettel mögött, a Ferrarival harmadjára.

2014[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso erre a szezonra is maradt, csapattársa Kimi Räikkönen lett.[4] Állandó rajtszámként a 14-est választotta. A Ferrari a szezon előtti teszteken rendre megbízhatóan teljesített, ám tempóban elmaradt a Mercedestől, és nagyjából egy szintre kalkulálták őket a Williamssel, és a McLarennel is. A szezonnyitó Ausztrál Nagydíjat Alonso az ötödik helyről kezdte, és ott is zárta, ám Daniel Ricciardo kizárásával a negyedik helyet kapta meg. A malajziai időmérőn a Ferrarit a 4. helyre hozta be, a futamon 4. helyezést érte el. A magyar nagydíjon 2. helyezést ért el.

Formula-1-es eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Csapat Verseny Győzelem Pole pozíció Leggyorsabb kör Dobogó Pont Helyezés
2001 Minardi 17 0 0 0 0 0 23.
2002 Renault Tesztpilóta
2003 Renault 16 1 2 1 4 55 6.
2004 Renault 18 0 1 0 4 59 4.
2005 Renault 19 7 6 2 15 133 1.
2006 Renault 18 7 6 5 14 134 1.
2007 McLaren 17 4 2 3 12 109 3.
2008 Renault 18 2 0 0 3 61 5.
2009 Renault 17 0 1 2 1 26 9.
2010 Ferrari 19 5 2 5 10 252 2.
2011 Ferrari 19 1 0 1 10 257 4.
2012 Ferrari 20 3 2 0 13 278 2.
2013 Ferrari 19 2 0 2 9 242 2.
20141 Ferrari

(A 2013-as szezonzáró brazil nagydíj után frissült)

Összesen: 32 győzelem, 95 dobogós helyezés, 22 első rajtkocka, 21 leggyorsabb kör, 1606 pont.

1 A 2014-es Forma-1-es világbajnoki szezon jelenleg is tart


(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Helyezés Pont
2001 Minardi AUS
12
MAL
13
BRA
Ki
SMR
Ki
ESP
13
AUT
Ki
MON
Ki
CAN
Ki
EUR
14
FRA
17
GBR
16
GER
10
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
13
USA
Ki
JPN
11
23. 0
2003 Renault AUS
7
MAL
3
BRA
3
SMR
6
ESP
2
AUT
Ki
MON
5
CAN
4
EUR
4
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
4
HUN
1
ITA
8
USA
Ki
JPN
Ki
6. 55
2004 Renault AUS
3
MAL
7
BHR
6
SMR
4
ESP
4
MON
Ki
EUR
5
CAN
Ki
USA
Ki
FRA
2
GBR
10
GER
3
HUN
3
BEL
Ki
ITA
Ki
CHN
4
JPN
5
BRA
4
4. 59
2005 Renault AUS
3
MAL
1
BHR
1
SMR
1
ESP
2
MON
4
EUR
1
CAN
Ki
USA
Ni
FRA
1
GBR
2
GER
1
HUN
11
TUR
2
ITA
2
BEL
2
BRA
3
JPN
3
CHN
1
1. 133
2006 Renault BHR
1
MAL
2
AUS
1
SMR
2
EUR
2
ESP
1
MON
1
GBR
1
CAN
1
USA
5
FRA
2
GER
5
HUN
Ki
TUR
2
ITA
Ki
CHN
2
JPN
1
BRA
2
1. 134
2007 McLaren AUS
2
MAL
1
BHR
5
ESP
3
MON
1
CAN
7
USA
2
FRA
7
GBR
2
EUR
1
HUN
4
TUR
3
ITA
1
BEL
3
JPN
Ki
CHN
2
BRA
3
3. 109
2008 Renault AUS
4
MAL
8
BHR
10
ESP
Ki
TUR
6
MON
10
CAN
Ki
FRA
8
GBR
6
GER
11
HUN
4
EUR
Ki
BEL
4
ITA
4
SIN
1
JPN
1
CHN
4
BRA
2
5. 61
2009 Renault AUS
5
MAL
11
CHN
9
BHR
8
ESP
5
MON
7
TUR
10
GBR
14
GER
7
HUN
Ki
EUR
6
BEL
Ki
ITA
5
SIN
3
JPN
10
BRA
Ki
UAE
14
9. 26
2010 Ferrari BHR
1
AUS
4
MAL
Ki
CHN
4
ESP
2
MON
6
TUR
8
CAN
3
EUR
8
GBR
14
GER
1
HUN
2
BEL
Ki
ITA
1
SIN
1
JPN
3
KOR
1
BRA
3
ABU
7
2. 252
2011 Ferrari AUS
4
MAL
6
CHN
7
TUR
3
ESP
5
MON
2
CAN
Ki
EUR
2
GBR
1
GER
2
HUN
3
BEL
4
ITA
3
SIN
4
JPN
2
KOR
5
IND
3
UAE
2
BRA
4
4. 257
2012 Ferrari AUS
5
MAL
1
CHN
9
BHR
7
ESP
2
MON
3
CAN
5
EUR
1
GBR
2
GER
1
HUN
5
BEL
Ki
ITA
3
SIN
3
JPN
Ki
KOR
3
IND
2
ABU
2
USA
3
BRA
2
2. 278
2013 Ferrari AUS
2
MAL
Ki
CHN
1
BHR
8
ESP
1
MON
7
CAN
2
GBR
3
GER
4
HUN
5
BEL
2
ITA
2
SIN
2
KOR
6
JPN
4
IND
11
UAE
5
USA
5
BRA
3
2. 242
2014 Ferrari AUS
4
MAL
4
BHR
9
CHN
3
ESP
6
MON
4
CAN
6
AUT
5
GBR
6
GER
5
HUN
2
BEL
7
ITA
Ki
SIN
4
JPN
Ki
RUS
6
USA
BRA
UAE
6.* 141*
* A szezon jelenleg is zajlik.
† A versenyt nem fejezte be, de helyezését értékelték, mert a versenytáv több, mint 90%-át teljesítette.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Becenevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonsót hazájában sokszor hívják "Magic Alonsónak" (azaz "Varázslatos Alonsónak"), ami egyben utalás hobbijára, a bűvészkedésre is. Több interjúban is elárulta, a neve nem olyan hosszú, hogy becézésre szorulna, mégis gyakran hívják beceneveken (Fer, Ferni, Nando, Nano).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
  2. A 2008-as világbajnokság végeredménye (angol nyelven). www.formula1.com, 2008. november 2. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
  3. English, Steven: Renault retain Alonso and Piquet for '09 (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. november 5. (Hozzáférés: 2008. november 6.)
  4. Alonso csapattársa Raikkönen lesz (magyar nyelven). f1-live.hu, 2013. szeptember 11. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Alonso témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Michael Schumacher
Formula–1-es világbajnok
2005-2006
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Kimi Räikkönen