Ferenczi Sándor (pszichoanalitikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferenczi Sándor
FerencziSándor.jpg
Életrajzi adatok
Született
1873. július 7.
Miskolc
Elhunyt
1933. május 22. (59 évesen)
Budapest
Pályafutása
Szakterület pszichoanalízis
Munkahelyek
Más munkahelyek Magyar Pszichoanalitikus Egyesület

Hatással volt Bálint Mihály, Bálint Aliz, Hermann Imre, Sigmund Freud
Hatással voltak rá Sigmund Freud

Ferenczi Sándor (Miskolc, 1873. július 7.Budapest, 1933. május 22.) orvos, pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sigmund Freud egyik legközelebbi munkatársa és barátja volt. Lényeges szerepet játszott a nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom megszervezésében. Élete utolsó éveiben gondolatait a napi terápiás tapasztalatokról a Klinikai naplóban örökítette meg. Megfigyelései, kísérletező hozzáállása a modern pszichoterápia előfutárává tette, gondolatai progresszív irányba mozdították el a kor pszichoanalitikus elméleteit, így rámutatott arra, hogy

  • a terápiában lényeges szerepet játszik a kölcsönös áttétel jelensége, vagyis hogy nem csak a páciensre gyakorol hatást az analitikus, hanem az indulatáttétel gyakran a terapeuta oldalán is megjelenik; elméleti hátteret vázolt a viszontáttétel fogalmára
  • a terapeuta valóságként kell elfogadja azokat a beszámolókat, melyeket a páciens állít; vagy legalábbis olyan belső történésként, melyet a páciens valósnak érez,
  • a pszichoterápiában a humanista módszer is célravezet, az analitikusnak nem kell feltétlenül távolságtartónak lenni a pácienssel szemben, nem kell feltétlenül leküzdenie a viszontáttétel okozta érzelmi kötődést,
  • a páciensek által felidézett gyermekkori, felnőttek általi agresszió gyakran rendelkezik valóságalappal és ilyen esetekben ez tekinthető a pszichés megbetegedések traumatikus okának – ezzel a feltételezésével ellentmondott Freud azon álláspontjának, hogy a gyermekkorban elszenvedett agresszióról szóló képek valójában a pszichoszexuális fejlődés belső konfliktusainak kivetítései; ez a nézetkülönbség Ferenczi és Freud kapcsolatában végleg törést jelentett.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferenczi Sándor Miskolcon született, anyja Eibenschütz Róza, apja Fraenkel Bernát, akinek jól menő könyvesboltja volt a mai Széchenyi utca 13. alatti épület helyén, és a bolt fölött volt a lakásuk (1963-ban bontották le). Édesapját tizenhat évesen vesztette el. A mai Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében működő református gimnáziumban tanult kilenc éves korától, és 1890-ben leérettségizett. Tanulmányait ezután Bécsben folytatta, 1890 és 1894 között.

Miután a bécsi egyetemen diplomát szerzett, 1898-tól katonai szolgálatot teljesített Budapesten, és több kórházban is dolgozott idegorvosként. 1908-ban felkereste Freudot, szoros barátság szövődött közöttük, élete ettől kezdve összefonódott a pszichoanalitikus mozgalommal. 1913-ban megalapította a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületet. Amellett, hogy Freud számos új gondolata a Ferenczivel való levelezés és beszélgetés során alakult ki, Ferenczi maga is jelentős, eredeti tanulmányokkal gazdagította a lélekelemzés tudományát. Nézetei gyakran megelőzték a pszichoanalízis későbbi fejlődését: ilyen az „anya-gyerek” kapcsolat középpontba állítása, a viszontáttétel minden addiginál mélyebb átélése, a pszichoanalitikus folyamatban a kétszemélyes kapcsolat jelentőségének a felismerése. Leghíresebb tanítványai Bálint Mihály, Bálint Aliz, Hermann Imre az ő gondolataiból indultak ki saját életművük megalkotásában. Noha az ő munkásságuk is jelentősen befolyásolta a pszichoanalízis modern fejlődését, a lélekelemzés „budapesti iskolájának” hírét és rangját máig Ferenczi Sándor neve fémjelzi.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Ferenczi Sándor témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]