Ferdinandy Gejza

Ferdinandy Gejza arcképe, az emlékére alapított Ferdinandy Gejza-díj plakettjén (alkotó ifj. Szlávics László)

Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. – Budapest, 1924. március 17.) jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot használják.

Élete

Édesapja Ferdinandy Bertalan, Kassa főispánja volt. Tanulmányait Kassán kezdte, majd mikor édesapja 1875-ben Budapestre költözött, a II. kerületi főgimnáziumban folytatta és az V. kerületi főgimnáziumban fejezte be. Katonai szolgálatra készült; 1882-ben a 24. vadászzászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot és tartalékos hadnagyi ranggal távozott a katonaságtól és jogi tanulmányokba kezdett a budapesti egyetemen. 1877-ben kapott doktori címet kapott. 1886-ban a honvédelmi minisztériumban fogalmazó gyakornok lett; 1889-ben segédfogalmazóvá, 1890-ben pedig fogalmazóvá neveztetett ki. 1895-ben a budapesti tudományegyetemen a jogi diszciplína egyik sajátos magyar ágazatából, a közjogból nyert magántanári képesítést.

1905-ben rendkívüli tanári címet kapott, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1918-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.

Hazai jogi tanulmányok után közigazgatási pályára lépett. Köztisztviselőként a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol 1907-ben osztálytanácsossá nevezték ki, majd 1912-ben – az új véderőtörvények (1912:XXX. tc.) előkészítésében szerzett elvitathatatlan érdemei elismeréséül – miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki.

Hazánk legkiválóbb közjogászainak egyike volt. Elsősorban a magyar közjog történetével, valamint alkotmányjoggal, ezen belül a Szent Korona tanával foglalkozott. Fiatalon lelkesedett Széchenyi Istvánért, híve volt a dualizmusnak, bár az idő előrehaladtával egyre több korrekcióra tett javaslatot. Későbbi írásaiban viszont már egyértelműen az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Minisztériumi munkája, az egyetemi katedra, illetve tudományos tevékenysége mellett – különösen 1903 és 1905 között – élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.

Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, ahonnan hamvait – a Nemzeti Panteon kialakítása miatt – Hidasnémetibe telepítették át.

Családja

Felesége komoróczi és szantandrási Bencsik Izabella volt, akitől három fia született:

• László (1895. október 17. – ?), író. 1924-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten, mely még a második világháború vége felé (1944) is fenn állott. (Főbb művei: Az országgyűlés reformja és az ideiglenes alkotmány, 1924; A Nádori méltóság betöltése és az ideiglenes alkotmány, 1926; A választási törvényjavaslat kritikája, 1938).
  Felesége ebesfalvi Lengyel Angéla szintén publikáló író (Főbb művei: Nagy Péntek - Krsiztus dráma, 1932; Tavi Tündér - Szinpadi rege, 1932, stb.)
• Géza (Gejza)(1902. március 20. -?) A budapesti Műegyetemen nyerte diplomáját. Állami szolgálatát 1928-ban kezdte, mint mértékügyi segédfelügyelő, 1944-től műszaki tanácsos az iparügyi minisztériumban, 1949-es nyugdíjazásáig. Cikkei jelentek meg a Mezőgazdasági Közlönyben és a Természettudományi Közlönyben. (Főbb művei: Papírosgyártás, papírosáruismeret és papírosvizsgálat, 1942; A papíroshulladék a háborús anyaggazdálkodásban, 1943; Papírosgyártás, 1938)
• István (1905-?)

Emléke

Nevét őrzi a Ferdinandy Gejza-díj, melyet a honvédelmi miniszter adományoz „a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért”.

Főbb művei

• Magyarország közjogi viszonya Ausztriához és annak történelmi fejlődése (Budapest 1892.),
• Az állampolgárságról (Budapest, 1894.)
• A felelősség elve a magyar alkotmányban (Budapest, 1895.)
• A királyi méltóság és hatalom Magyarországon (Budapest, 1895.)
• Az arany bulla (közjogi tanulmány, díjnyertes akadémiai pályamű) (Budapest, 1899.)
• Magyarország közjoga (Budapest, 1902.)
• Korona és monarchia (Budapest, 1903.)
• A pragmatika sanctio és a házi törvények (Budapest, 1903.)
• Parlamenti vizsgáló-bizottság és az országgyűlési tagok megvesztegetésének büntethetősége (Jogállam, 7. füzet 1903.)
• A rendi elemek a magyar alkotmányban (MTA székfoglaló értekezés, felolvasva. 1907. március 11-én) (Budapest, 1907.)
• A magyar alkotmány történelmi fejlődése (Budapest, 1907.)
• Staats und Verwaltrungsrecht des Königreichs Ungarn (Hannover, 1909.)
• A magyar alkotmányjog tankönyve (Budapest, 1911.)
• A szabad királyválasztás joga (válasz Ráttkay R. Kálmán dr.-nak) (Budapest, 1921.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés
• Révai nagy lexikona
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 496. o. Online hozzáférés
• Magyarország története 1890-1918 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái VIII. kötet, 1992
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok