Ferdinand Hitzig

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ferdinand Hitzig (Haningen (Baden), 1807. június 23.Heidelberg, 1875. január 22.) német protestáns hittudós.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A heidelbergi, hallei, göttingeni egyetemeken a keleti nyelvek tanulmányozásával foglalkozott 1824-től 1839-ig. Heidelbergben tanári képesítést nyert 1829-ben, négy évvel később a zürichi egyetemen lett rendes teológiai tanár, 1861-ben visszaköltözött Heidelbergbe.

Nevezetesebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Begriff der Kritik, am alten Test. praktisch eörtert (1831)
  • Übersetzung und Auslegung des Propheten Jesaias (1833)
  • Die Psalmen (ujabb kidolgozásban 1863-65, 2 kötet)
  • Ostern und Pfingsten (1838)
  • Die zwölf kleinen Propheten (4. kiad., 1881)
  • Der Profet Jeremia (2. kiad., 1866)
  • Der Prediger (1847)
  • Der Profet Ezechiel (1847)
  • Der Profet Daniel (1850)
  • Das Hohe Buch Hiob (1854)
  • Urgeschichte und Mythologie der Philistäer (1845)
  • Geschichte des Volks Israel (1869-70)
  • Die Inschrift des Mesha (1870)
  • Sprache und Sprachen Assyriens (1871)
  • Vorlesungen über biblische Theologie (1880)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]