Ferdinand Čatloš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinand Čatloš
05590 Ferdinand Čatloš Sanok - Slovak invasion of Poland (1939) crop.JPG
Čatloš 1939-ben
Született 1895. október 7.
Szentpéter, Osztrák–Magyar Monarchia
Meghalt 1972. december 16. (77 évesen)
Turócszentmárton, Csehszlovákia
Nemzetisége szlovák
Szolgálati ideje 1914–1944
Rendfokozata tábornok
Egysége Bernolák hadseregcsoport (1939),
Szlovák Gépesített Hadosztály (1941)[1]
Csatái

Első világháború
Magyar–szlovák kis háború
Második világháború:

Lengyelországi hadjárat,
Barbarossa hadművelet
Kitüntetései D-PRU EK 1914 2 Klasse BAR.svg Vaskereszt

Ferdinand Čatloš (1895. október 7.1972. december 16.) szlovák politikus és katonatiszt volt, 1939 és 1944 között az első szlovák köztársaság hadügyminisztere és hadseregének vezérkari főnöke.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőműves családba született, tíz testvére közül ő volt a legidősebb. Liptószentmiklóson járt középiskolába majd Késmárkon folytatta tanulmányait. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia 67. gyalogezredében szolgált, 1915 májusában Tarnopolnál orosz fogságba esett. A csehszlovák gondolat egyik hirdetőjeként csatlakozott a Csehszlovák Légióhoz. Hazatérése után a csehszlovák hadseregben szolgált. A müncheni egyezményt és Csehország megszállását követően Szlovákia hadügyminisztere és hadseregének főparancsnoka lett és hozzálátott egy önálló szlovák hadsereg létrehozásához.[2] Kárpátalja visszafoglalása, majd az azután kialakuló magyar–szlovák kis háborúban a hadsereg főparancsnoka volt, azonban Csehszlovákia felbomlása miatt Kelet-Szlovákia lényegében védtelen volt.[3]

Részt vett a második világháború több hadműveletében: a Bernolák hadseregcsoportot vezette a lengyelországi hadjárat során, amiért Hitlertől megkapta a Vaskeresztet,[4] majd a Barbarossa hadműveletben is ő vezette a szlovák erőket.[1]

1944-ben titkos tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval a front megnyitásáról és az átállásról, abban a reményben, hogy Szlovákia azonnal hadba lép Magyarországgal is és lehetőség nyílik az első bécsi döntésben elvesztett területek visszaszerzésére. Azonban a terveiben a szlovák nemzeti felkelés kitörése megakadályozta.[5] Augusztus 29-én, mikor a németek megkezdték az ország megszállását, rádióbeszédében minden ellenállót hazaárulónak nevezett.[6] Miután a felkelőkhöz szökött, letartóztatták és Moszkvába szállították.[5] 1948-ban engedték szabadon, majd visszatért Csehszlovákiába, és élete végéig Turócszentmártonon élt és dolgozott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Steen Ammentorp: Biography of Major-General Ferdinand Čatloš. Generals.dk. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  2. Ferdinand Čatloš Generál 1.triedy. KVH Carpathia. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  3. Egy elfelejtett „kis háború” 1939-ben. Magyar Hírlap, 2012. április 27. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  4. Adalék Lengyelország 1939-es lerohanásához. Új Szó, 2010. január 16. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  5. ^ a b A szlovák vezetés külpolitikai törekvései a komáromi tárgyalásoktól 1945-ig. Janek István. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  6. Éhn László: Füstbe ment terv – a szlovák nemzeti felkelés. Történelemportál, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]