Ferdinand Čatloš
| Ferdinand Čatloš | |
_crop.JPG) |
|
| 1939-ben | |
| Született | Szentpéter,  Osztrák–Magyar Monarchia1895. október 7. |
| Elhunyt | Turócszentmárton,  Csehszlovákia1972. december 16. (77 évesen) |
| Nemzetisége | szlovák |
| Szolgálati ideje | 1914–1944 |
| Rendfokozata | tábornok |
| Egysége | Bernolák hadseregcsoport (1939), Szlovák Gépesített Hadosztály (1941)[1] |
| Csatái |
Első világháború |
| Kitüntetései |  Vaskereszt |
Ferdinand Čatloš (1895. október 7. – 1972. december 16.) szlovák politikus és katonatiszt volt, 1939 és 1944 között az első szlovák köztársaság hadügyminisztere és hadseregének vezérkari főnöke.[1]
Élete [szerkesztés]
Kőműves családba született, tíz testvére közül ő volt a legidősebb. Liptószentmiklóson járt középiskolába majd Késmárkon folytatta tanulmányait. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia 67. gyalogezredében szolgált, 1915 májusában Tarnopolnál orosz fogságba esett. A csehszlovák gondolat egyik hirdetőjeként csatlakozott a Csehszlovák Légióhoz. Hazatérése után a csehszlovák hadseregben szolgált. A müncheni egyezményt és Csehország megszállását követően Szlovákia hadügyminisztere és hadseregének főparancsnoka lett és hozzálátott egy önálló szlovák hadsereg létrehozásához.[2] Kárpátalja visszafoglalása, majd az azután kialakuló magyar–szlovák kis háborúban a hadsereg főparancsnoka volt, azonban Csehszlovákia felbomlása miatt Kelet-Szlovákia lényegében védtelen volt.[3]
Részt vett a második világháború több hadműveletében: a Bernolák hadseregcsoportot vezette a lengyelországi hadjárat során, amiért Hitlertől megkapta a Vaskeresztet,[4] majd a Barbarossa hadműveletben is ő vezette a szlovák erőket.[1]
1944-ben titkos tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval a front megnyitásáról és az átállásról, abban a reményben, hogy Szlovákia azonnal hadba lép Magyarországgal is és lehetőség nyílik az első bécsi döntésben elvesztett területek visszaszerzésére. Azonban a terveiben a szlovák nemzeti felkelés kitörése megakadályozta.[5] Augusztus 29-én, mikor a németek megkezdték az ország megszállását, rádióbeszédében minden ellenállót hazaárulónak nevezett.[6] Miután a felkelőkhöz szökött, letartóztatták és Moszkvába szállították.[5] 1948-ban engedték szabadon, majd visszatért Csehszlovákiába, és élete végéig Turócszentmártonon élt és dolgozott.
Források [szerkesztés]
- ^ a b c Steen Ammentorp: Biography of Major-General Ferdinand Čatloš. Generals.dk. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Ferdinand Čatloš Generál 1.triedy. KVH Carpathia. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Egy elfelejtett „kis háború” 1939-ben. Magyar Hírlap, 2012. április 27. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Adalék Lengyelország 1939-es lerohanásához. Új Szó, 2010. január 16. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ^ a b A szlovák vezetés külpolitikai törekvései a komáromi tárgyalásoktól 1945-ig. Janek István. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Éhn László: Füstbe ment terv – a szlovák nemzeti felkelés. Történelemportál, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
További információk [szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Čatloš témájú médiaállományokat.- Ferdinand Čatloš generál, minister národnej obrany SR (1939-45). osobnosti.sk. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
