Feröeriek sagája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Feröeriek sagája (óészaki nyelven Faereyinga saga, feröeriül Føroyinga søga) a 13. század elején keletkezett, ismeretlen szerző által készített izlandi prózai mű.

Keletkezése[szerkesztés]

A saga 1200 és 1210 között keletkezett Izlandon,[1] és valószínűleg Snorri Sturluson egy tanítványa fogalmazta. Ma ismert formáját 1832-ben állították össze az izlandi forrásokból.[1] Az első kiadás ugyanebben az évben jelent meg, Carl Christian Rafn dán kutató gondozásában. Ebben a kiadásban egy Johan Henrik Schrøter feröeri lelkész által lefordított szövegváltozat szerepel.

Jellemzői[szerkesztés]

A sagaműfaj régibb, eredetibb csoportjába tartozik, az egyéni karakterek és sorsok ábrázolása még a történelmi és politikai események részletes kifejtésébe ágyazódik a műben. Ezen a pontján érintkezik a király-saga műfajával, 14. század végi másolásakor kisebb meseszerű részleteket is illesztettek hozzá.

Tartalma[szerkesztés]

A Feröeriek sagája Feröer történelmének legősibb forrása és a viking idők legfontosabb írásos forrása a szigeteken. A feröeri honfoglalástól (9. század) a szigetek lakóinak keresztény hitre téréséig és függetlenségük elvesztéséig (11. század) tartó időszak eseményeiről és történelmi változásairól szól.

A mű a következő szavakkal kezdődik:

Grímur Kamban volt az első, aki Feröeren letelepedett.
Ez Széphajú Harald idejében történt,
Amikor sokan menekültek uralomvágya elől.”[2]

Elfogadott, hogy Grímur tényleg létezett, és a 9. században Norvégiából Feröerre ment és ott Funningurban letelepedett, így megnyitva az északiak honfoglalását a szigetcsoporton. Ez valójában még Széphajú Harald előtt, 825 körül történt;[3] a saga nyilvánvalóan keveri a honfoglalás ezen első hullámát a 885-890 körüli másodikkal, amit valóban a Széphajú Harald előli menekülés váltott ki.

Sigmundur Brestisson emlékműve Sandvíkban (Hans Pauli Olsen)

A kivándorlók szabad köztársaságot hoztak létre Feröeren, amely saját tinggel rendelkezett a fővárosban, Tórshavnban. Ennek helye, a Tinganes ma is kormányzati székhely. A Feröeriek sagája ezen kívül számos történelmi eseményt tartalmaz, mindenekelőtt Sigmundur Brestisson történetét, aki Tróndur í Gøtu ellenállásával szemben keresztény hitre térítette a feröerieket 1000 körül.

Mivel a sagát szerzetesek jegyezték fel, nyilván nem pártatlan: Sigmundot (a keresztényt) jónak, Tróndurt (a pogányt) rossznak állítja be. Ezen kívül vannak a sagának olyan részei, amelyek nyilvánvalóan inkább költészetnek számítanak, mint történetírásnak, de ezzel együtt is valóban az első feröeriek története, és mint ilyen, a kor legfontosabb írott forrása Feröerről.

Kronológia[szerkesztés]

A saga fontosabb eseményeinek kronológiája C.C. Rafn, valamint zárójelben G.V.C. Young szerint.

Turið Torkilsdóttir (Sigmundur későbbi felesége) megszületik
Ravnur Hólmgarðsfari norvég rabszolgakereskedő magával viszi Tórit és Sigmundurt Norvégiába

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Søguslóðir – Destination Viking Sagalands – Sandoy, Skúvoy & Stóra Dímun (angol nyelven) (PDF) pp. 10. visit-faroeislands.com / Faroe Islands Tourist Board. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
  2. Feröeri nyelven: Grímur Kamban var fyrsti maður ið búsettist í Føroyum.
    Hetta var á døgum Haralds Hárfagra,
    tá stór mannfjøld flýddi undan harðræði hansara.
  3. Young, G.V.C.. From the Vikings to the Reformation – A Chronicle of the Faroe Islands up to 1538 (angol nyelven). Man-sziget: Shearwater Press Limited, 1-4. o. (1979). ISBN 0-904980-20-0. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 31. 

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon III. (F–Groc). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 16. o.  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]