Felszín alatti vizek megcsapolódása
 |
Ez a szócikk egy középiskolai dolgozat vagy egyetemi jegyzet stílusában íródott. |
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: nincsenek belső linkek |
A felszín alatti vizek hidraulikus megcsapolódása a víz folyadék állapotban történő kifolyása a telített zónából a földfelszínre vagy egy felszíni víztestbe. A megcsapolódásnak elsődleges és másodlagos jellemzői vannak.
Elsődleges jellemzők[szerkesztés]
- negatív függőleges hidraulikus gradiens
- alacsony topográfiai helyzet
- környezettől eltérő kémiai összetétel és hőmérséklet.
Másodlagos jellemzők[szerkesztés]
A másodlagos jellemzők különböző földtani és morfológiai jelenségek lehetnek, melyek a felszín alatti vizek megcsapolódásának a környezet által befolyásolt megjelenései:
Forrás[szerkesztés]
A forrás a víz látható felszínre kerülése egy vagy több, jól definiált természetes nyíláson keresztül. Ahhoz, hogy egy forrás kialakuljon különböző környezeti feltételeknek kell teljesülni, mint például az elkülönülő forrásszájak vagy az elegendő mennyiségű csapadék, mely az áramlási rendszert táplálja. Vízhozamát a geológiai és éghajlati tényezők együttesen befolyásolják. Források feltörésének helyein gyakran ásványlerakódásokat, elszíneződést, valamint jellemzően vízkedvelő növényeket találhatunk. A felszínre kerülést gőzölgés is kísérheti, ha a forrás vizének hőmérséklete magasabb, mint a környezet hőmérséklete.
Az olyan forrást, melynek hőmérséklete meghaladja az adott hely évi középhőmérsékletét hévíznek vagy termának nevezzük. A források különleges összetételéből adódóan egyedi, jellegzetes élőviláguk alakult ki, melyet krenonnak nevezünk. A forrásban előforduló fajokat epikrenon, a források kifolyóiban élőket pedig a hipokrenon tagjainak tekintjük.
Források típusai a felszínre kerülő víz szerint lehetnek résvízforrások, melyek főleg karsztos területen törnek fel, ezért karsztforrásoknak is nevezik őket. (Tettye-forrás, Tapolcafői-forrás), illetve rétegvízforrások, a talajvíztartó rétegtől egy vízzáró réteggel elválasztott, mélyebb helyzetű víztartó vizének felszínre kerülésének helyei.
Források típusai a feltörés módja szerint[szerkesztés]
- csörgedező (rheokrén): a föld alól kikerülve meghatározott irányba kezd el folyni
- mocsárforrás (helokrén): vize szivárogva tör elő a talajból
- feltörő (limnokrén): a víz egy medence, forrástó fenekén tör elő, ezt feltöltve indul útjára
Szivárgás[szerkesztés]
A szivárgás a felszín alatti víz diffúz felszínre kerülése folyadék állapotban ott, ahol a kifolyás átlagos intenzitása meghaladja az adott helyre jellemző evapotranspirációt. Gyakran forrásokkal együtt fordul elő, azonban itt nem tudunk egy meghatározott forrásszájat elkülöníteni. Szivárgás felszínre kerülési helyén is tapasztalhatunk felszíni elszíneződéseket, melyek lehetnek vas vagy kénkiválások a víz összetételétől függően.
Folyós homok[szerkesztés]
A folyós homok vízzel telített konszolidálatlan homok tömeg, melynek hatékony szilárdsága kisebb, mint ugyanezen anyag szilárdsága száraz körülmények között. A folyós homok szemcséi a felszínre kerülő víz hatására szuszpenzióba kerülnek és fizikailag a homoktömeg folyadékként viselkedik. Fontos kialakulási tényező a víz folytonos utánpótlódása (száraz időszakban teljesen kiszáradhat), valamint a homok nagy áteresztőképessége, permeabilitása. Környezetében gyakori a növényzet teljes hiánya, esetleg gyér sótűrő növényzet jelenhet meg.
Folyós homok előfordulási helyei[szerkesztés]
- tavak közelében
- tengerek partján
- folyóvölgyekben
Szappanlyuk[szerkesztés]
A szappanlyuk kisebb kiterjedésű, homok, iszap, agyag és víz viszkózus keverékéből felépülő földfelszínrész, mely nem fordul elő szélsőségesen meleg és hideg helyeken, ezért főleg a mérsékelt övben találhatók. Működésük nagyban függ a csapadékviszonyoktól. Jellemző a növényzet hiánya, illetve sókedvelő növények jelenléte. Magyarországon az Alföldön találhatunk szappanlyukakat.
Gejzír[szerkesztés]
A gejzír olyan forró vizes forrás, mely robbanásszerűen, szakaszosan csapolódik meg. Kialakulásához szükséges környezeti feltételek közé tartozik maga a hőforrás, melyet fűthet magma, gőz vagy gáz, illetve a megfelelő vízutánpótlás. A gejzír szája alatt tárolórendszer található, mely vízzel van tele. Általában mély fekvésű helyeken fordulnak elő, ezért beszélhetünk gejzír-medencékről. Ha a víz kovasavat tartalmaz, akkor az a kürtő közelében kicsapódva, jellegzetes gejzírkúpokat (gejzírt) hoz létre. Híres gejzírforrás az észak-amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban található Öreg Hűséges nevű gejzír, mely 65 percenként lövell ki magából forró vizet.
Híres gejzírforrások[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Padisák Judit Általános limnológia (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2005. ISBN 963-4637-21-3)
- Mádlné Szőnyi Judit Prof. Dr. Tóth József Bevezetés a hidrogeológiába (ELTE TTK Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék 2005.)
- http://www.tankonyvtar.hu/nincs-cim-tanari-100218-740
- http://www.kislexikon.hu/gejzir.html [Tiltott forrás?]