Felsőtők

Felsőtők (Tiocu de Sus)
A felsőtőki református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	falu
Községközpont	Magyarszarvaskend
Népesség
Népesség	133 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	31
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	404 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőtők Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 4′ 40″, k. h. 23° 38′ 58″47.0777777778, 23.6494444444

Felsőtők (Felsőtök, románul Tiocu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Szamosújvártól nyugatra, 31 kilométerre helyezkedik el, két főbb utcája a Tőki-patak és egy mellékpatakának folyását követi.

Nevének eredete

Neve Kiss Lajos szerint a tő ('fatörzs') szó -k képzős alakjából keletkezhetett. Először 1280-ban superior Theuk, majd 1379-ben Felseutheuk alakban említették.

Története

Dobokai várföld volt, később is Doboka vármegyéhez tartozott. Első említésekor Ipos fiai bírták, majd a 14–15. században a kecseti Tőkiek birtoka volt. A 17. századig magyar falu, román lakói a 18. század első felében költöztek be. A 17. század elején már református anyaegyház, Alsótők, később Magyarköblös filiákkal (ma Esztény filiája). 1700-ban tizenhárom jobbágy és egy szegény családfőt írtak össze benne. Református egyháza 1766-ban, Alsótökkel együtt 53 férfit és 43 asszonyt számlált. A 19. század elején nem volt nagyobb birtokosa, jobbágysága pedig – inscriptio alapján – mentesült a dézsma alól. 74 háza közül 1866-ban 24 volt nemesi, és a magyarokon kívül idetartozott néhány román család is. 1876-ban csatolták Szolnok-Doboka vármegyéhez. 1910 körül lakossága a páncélcsehi vásárokat látogatta. A magyarok táncrendje a következő volt: magyar, csárdás, esetleg a végén ismét magyar, ritkán keringő és polka. A románoké: magyar (joc ungurește), lassú csárdás vagy de-a-lungu, de-a-nvârtita, gyors csárdás, ritkán keringő és polka.

1880-ban 505 lakosából 344 volt román és 134 magyar anyanyelvű; 350 görög katolikus, 108 református, 30 római katolikus és 12 zsidó.

2002-ben 133 lakosából 102 volt román és 31 magyar nemzetiségű; 99 ortodox és 26 református.

Látnivalók

• Dombra épült református temploma értékes, román kori részletekkel büszkélkedik. Eredeti alakjában valószínűleg a 13. század második felében épült. A szentélyt tartó négy gyámkőből három szakállas–bajuszos férfifejet formáz, ezek az esztergomi királyi kápolna hasonló fejeivel mutatnak rokonságot. A boltozat záróköve Krisztus-arcot ábrázol. A szentély déli ablaka kora gótikus, mérműves. Hajója 1869-ben kapta mai mennyezetét, majd 1907-ben átépítették.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
• Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994
• Kocsis Lajos: Felsőtők és vidékének szöveg nélküli népzenéjének ismertetése (1910)

Külső hivatkozások

• Gergely Béla: A szolnokdobokai Tőki völgy helynevei. Kolozsvár, 1945
• Épített örökségünk (angolul)