Fellinger Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fellinger Károly
Született1963. november 20. (60 éves)
Pozsony
Állampolgárságaszlovák
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, helytörténész
KitüntetéseiSimkó Tibor-díj (2017), Madách-nívódíj (2016), Arany Opus-díj (2010, 2011), Forbáth Imre-díj (2014)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fellinger Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fellinger Károly (Pozsony, 1963. november 20.) felvidéki magyar költő, helytörténész.

Pályafutása[szerkesztés]

Az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta.[1] Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.[2] 2015-ben jelent meg Párizsban első francia nyelvű verseskötete a neves Éditions du Cygne kiadó gondozásában.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült.[3] Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába.[4] 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat.[5] A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.[6] Legújabb verseinek válogatása 2017 szeptemberében jelent meg Köti a sötétséget címmel a Media Nova M kiadónál, második francia nyelvű verseskötetét pedig a párizsi Éditions du Cygne jelentette meg. 2017-ben "Elbocsátó" című verse Pallai Károly Sándor angol fordításában megjelent az Amaravati Poetic Prism nemzetközi költészeti antológiában (India).

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le.[7] Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.[8]

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg, külföldön pedig az Empty Mirror és a Setu (Amerikai Egyesült Államok), a Traversées (Belgium), az A New Ulster (Észak-Írország) és az Ygdrasil (Kanada) folyóiratok közölték verseit.[7]

Elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Pukkai László: Gimnázium Mátyusföld központjában (2003)
  2. ↑ Nagy Erika tudósítása az Új Szó 2013. február 5-i lapszámában.
  3. ↑ (2016. június 15.) „Szerény irodalmi felhozatal”. 'Új Szó'. [2016. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 19.)  
  4. ↑ SZÉP 2016 (magyar nyelven). Dunaszerdahely: Szlovákiai Magyar Írók Társasága, 41-47. o. (2016). ISBN 978-80-89806-04-1 
  5. ↑ (2017. május 20.) „Nem osztottak idén Talamon-díjat”. 'Paraméter'. (Hozzáférés: 2017. május 20.)  
  6. ↑ (2017. május 25.) „Oceňovanie pracovníkov v oblasti kultúry”. 'SeredOnLine'. [2017. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.)  
  7. ↑ a b Fellinger, Károly. Bétonnière ivre (francia nyelven). Párizs: Éditions du Cygne, 102.. o. (2015. április 25.). ISBN 978-2-84924-428-9 
  8. ↑ Fellinger, Károly.szerk.: Zhang Zhi, Lai Tingjie: World Poetry Yearbook, 2015 (angol nyelven), Chongqing, Kína: International Poetry and Translation Centre (IPTRC) - Earth Culture Press, 300-301. o. (2016). Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 28. 
  9. ↑ Archivált másolat. [2011. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 20.)
  10. ↑ http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1248
  11. ↑ A 2011-es díjazott költemény
  12. ↑ (2016. június 19.) „Slávnostné odovzdávanie Cien a Prémií LITERÁRNEHO FONDU za pôvodnú literárnu tvorbu za rok 2015 – v Zichyho paláci v Bratislave”. 'Literárny týždenník'. (Hozzáférés: 2016. június 19.)  
  13. ↑ (2014. május 16.) „Fellinger Károly Forbáth-, Pénzes Tímea Talamon-díjas”. 'Új Szó'. [2017. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 19.)  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fellinger_Károly&oldid=25108489”