Feleky Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feleky Károly
Született

Békéscsaba
Elhunyt1930. október 4. (68 évesen)
New York
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakarmester
SablonWikidataSegítség

Feleky Károly, született Falkenheim/Frankenstein Károly[2] (Békéscsaba, 1862. január 16.[3]New York, 1930. október 4.[4]) magyar zenepedagógus, karmester, színházigazgató és a magyar-amerikai kapcsolatokra vonatkozó angol nyelvű hungarika anyag gyűjtője, bibliográfusa.

Életútja[szerkesztés]

Zenei munkássága[szerkesztés]

Zenei tanulmányokat Budapesten, Bécsben és Lipcsében folytatott. Bécsben karmesterként szeretett volna dolgozni, de nem kapott állást, így zeneoktatásból tartotta fent magát és tanulta az angol nyelvet. Kilátástalan helyzetében 1887-ben nekivágott Amerikának, remélve, hogy ott kap képesítésének megfelelő munkát. Reményeiben nem csalatkozott, New Yorkban a Casino-színház öt évre szerződtette karmesternek, öt évig meg is maradt ebben az állásában, de közben az Erlanger-féle operett-társulat is meghívta magához karmesteri minőségben vidéki turnékra. Az Amerikai Egyesült Államokban is csak a nagyvárosokban volt állandó színház, a vidéket kitűnően megszervezett staggionek látták el.

Az Erlanger-féle társulatnál Feleky egy évtizedig működött. A vándoréletből kezdett elege lenni, ugyanakkor nagyon sok gyakorlatot szerzett a zeneművészetben és a színházszervezésben is és megtelepedett New Yorkban, ahol 1905-től karmester és Serly Lajossal együtt zenei vezető volt Rédey István társulatában, az első félhivatásos New York-i Magyar Színtársulatban. Ő volt az első János vitéz-előadás karmestere a Palm Gardenben. 1907-ben megnyitotta a »Plymouth Theatre«-t, amely az Unió egyik legelőkelőbb varietészínháza lett, melyben drámai műfajt is játszottak. Közben a magyar operett-előadások karmestere is Feleky Károly volt. A zenei és színházi életben megtalálta a helyét.

Hungarika gyűjteménye[szerkesztés]

Magyarságáról nemcsak a zene miatt nem feledkezett meg, hanem gyűjtötte a Magyarországra és az amerikai magyarokra vonatkozó könyveket, újságcikkeket, leveleket, kéziratokat, térképeket, fényképeket, stb. Korán, 1890 körül kezdte a gyűjtést, mint amatőr, s előre maga sem gondolta, hogy mennyi anyagot tud felgyűjteni, amelyet aztán rendszerezett is. Mondhatni, amit keresett a színházakban, azt a gyűjteményére költötte. Feleky gyűjteménye mintegy hétezer kötetet számlált, s ő azt is pontosan nyilvántartotta, hogy mennyit költött a gyűjteményére, 40 év alatt mintegy 36 ezer dollárt fordított az angol nyelvű hungarika anyag beszerzésére. Halála után e gyűjteményt az özvegyétől, Antoinette Feleky zenepszichológustól megvásárolta az amerikai kormány, s létrehozták New Yorkban a Reference Libraryt.

Sajnos a második világháborúban kialakult magyar-amerikai kapcsolat megpecsételte a gyűjtemény sorsát. (Mint közismert Magyarország 1941-ben hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak.) Az amerikai kormány lefoglalta a gyűjteményt, mint ellenséges idegen anyagot, s New Yorból a Library of Congressbe szállíttatta, s immár rendezetlenül, elzárva és az olvasók számára hozzáférhetetlenül ott várta a sorsát az értékes anyag. A második világháború után történt kísérlet a new-york-i korábbi állapot helyreállítására, ebből csak a gyűjtemény felesleges utaztatása lett. Végül egy részét bedolgozta az amerikai nagy nemzeti könyvtár a saját anyagába, más része a Rutgers State University magyar részlegébe került, ez utóbbi helyen a feldolgozás sokáig váratott magára. Végül sajnálatos módon a gyűjtemény szétszóródott. A gyűjtemény sorsáról angol nyelven olvasatunk szakirodalmat.[5][6]

Egyetlen nagy szerencse, hogy főleg ezen gyűjtemény segítségével, amikor az még a gyűjtő tulajdonában volt, Kende Géza megírta Magyarok Amerikában című kétkötetes jeles monográfiáját (1927-ben Clevelandben jelent meg először).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]