Feketenyakú hattyú
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cygnus melancoryphus Latham, 1790 |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Cygnus melanocorypha |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú hattyú témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú hattyú témájú médiaállományokat. |
_-two_on_water.jpg&filetimestamp=20080408174844)
A feketenyakú hattyú (Cygnus melancoryphus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Dél-Amerika déli területein költ Chile déli részétől délre Patagónián át egészen a Tűzföldig és a Falkland-szigeteken. A költési időszak után télre északabbra vonul, Uruguayba, Paraguayba, Argentína északi részére és Brazília délkeleti területeire.
Lapos partú és feltöltődő szélű tavakon, mocsarakban, lagúnákban és tengerparton él.
[szerkesztés] Megjelenése
Hossza 110-140 centiméter, testtömege 3,5-6,5 kilogramm. A tojó jóval kisebb a hímnél. A testméreten kívül azonban - mint az a lúdformáknál általános - nincs ivari dimorfizmus a fajnál. Néhány öreg hím kifejezetten nagy bütyköket növeszt, erről könnyű őket megkülönböztetni a tojóktól.
Feje, nyaka és csőre fekete, háta, hasa, szárny és farka fehér. Könnyen felismerhető madár. Arca és a csőrén lévő bütyök vörös. Széles, hússzínű úszóhártyás lába van.
A fiatal madarak feje és nyaka világosabb színű, inkább barnás. Tollazatuk többi része szürkés. Bütykük még kicsi, csak a harmadik életévükre fejlődik ki teljesen. Második évükre tollazatuk már fehér.
[szerkesztés] Életmódja
Sokféle vizes élőhelyen előfordulhat, de leginkább a pamparégiókban levő mocsarakat és nagyobb tavakat kedveli. Ezekben ugyanis bőséges vízinövényzet található, amely a fő tápláléka. Hínárokat és algákat fogyaszt elsődlegesen, melyeket hosszú nyaka segítségével - olykor a vízben fejreállva - egészen mélyről is fel tud hoznia felszínre. Állati erdetű dolgokat - például rovarokat, férgeket, kagylókat, apró kétéltűeket és halakat - csak kiegészítésképp fogyaszt.
[szerkesztés] Szaporodása
Mint a hattyúk mindegyike, ez a faj is monogám, hosszú távú párkapcsolatban él. Szaporodási időszaka júliusban kezdődik, a déli félteke tavaszi időszakának a kezdetén és egészen novmberig eltarthat. Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja 3-8 tojását. A tojásokon a nőstény kotlik, mintegy öt hétig. Ezalatt a hím őrködik biztonsága felett. Szürke pehelyruhás fiókái fészekhagyók. Szüleik gyakran a hátukon hordozzák őket. A fiatal hattyúk csak mintegy három hónappal kikelésük után érik el röpképességüket.
[szerkesztés] Képek
-
-
-
Portré
-
-
-
[szerkesztés] Forrás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwarzhalsschwan című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
- Tom Bartlett: Ducks and Geese. A Guide to Management. Crowood, Marlborough 1986, ISBN 0-946284-23-7.
- Hartmut Kolbe: Die Entenvögel der Welt. 5. Auflage. Ulmer, Stuttgart 1999, ISBN 3-8001-7442-1
