Feketeképű kárókatona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Feketeképű kárókatona
Black faced cormorant.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Faj: P. fuscescens
Tudományos név
Phalacrocorax fuscescens
(Vieillot, 1817)
Elterjedés
Black-faced Comorant.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Feketeképű kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeképű kárókatona témájú kategóriát.

Feketeképű kárókatonák egy csoportja a Tasmánia melletti Bruny-szigeten

A feketeképű kárókatona (Phalacrocorax fuscescens) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe és a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália déli tengerparti vidékén él. Victoria állam keleti részétől nyugatra egészen a nyugat-ausztráliai Cape Leeuwinig előfordul. Él továbbá Tasmania partvidékén és a Bass-szoros szigetein is.

Kifejezetten tengerparti madár, csak a partok közelében fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos testhossza 65 centiméter. Nagyon karakteres megjelenésű madár, a többi Ausztráliában előforduló kormoránfajjal nem lehet összetéveszteni. Testének felső része fekete homloka, feje teteje és tarkója fekete, ezzel éles ellentétben testének alsó része és arca fehér. Nyaka hosszú, a csőre vékony és enyhén kampós.

Phalacrocorax fuscescens - Derwent River Estuary crop.jpg
Phalacrocorax fuscescens wineglass.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerpartokon víz alá bukással keresi halakból, rákokból és tintahalakból álló táplálékát.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költési időszaka szeptember és január közé esik. Kőpárkányokra, tengeri növényekből készíti fészekét. Fészekalja 3, maximum 5 tojásból áll.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]