Fekete géb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete géb
Fekete géb Toszkána partjánál
Fekete géb Toszkána partjánál
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Gobiinae
Cuvier, 1816
Nem: Gobius
Faj: G. niger
Tudományos név
Gobius niger
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete géb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete géb témájú kategóriát.

A fekete géb (Gobius niger) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj.

A Gobius halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete géb megtalálható az Atlanti-óceán keleti részén, a Balti-, a Földközi- és a Fekete-tengerben. 75 méter mélybe képes lehatolni. Időnként felúszik a folyótorkolatokba és a lagúnákba is. A homokos és iszapos talajokat, valamint a tengerifűvel benőtt részeket kedveli.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal legnagyobb testhossza 18 centiméter lehet. 32 - 42, többnyire 35 - 41 pikkelye van egy hosszanti sorban. Tarkója, alfajok szerint változóan, erősebben vagy gyengébben pikkelyezett. Mellúszóinak felső részén rövid, szabadon álló úszósugarak vannak. Hasúszói szívókoronggá módosultak, a szívókorong lekerekített. A szívókorong a gébfélék családjára jellemző bélyeg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete géb fenékhal, amely férgekkel, apró rákokkal, puhatestűekkel és apró halakkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tengerben március - májusban, a Balti-tengerben május - augusztusban ívik. A hím területvédő és ő építi a fészket egy gödörbe vagy kagylóhéjba. A nászjáték után, megint a hím őrzi és szellőzteti az ikrákat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8