Fekete eső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fekete eső
(Black Rain)
Rendező Ridley Scott
Producer Stanley R. Jaffe
Sherry Lansing
Műfaj akciófilm
thriller
Forgatókönyvíró Craig Bolotin
Warren Lewis
Főszerepben Michael Douglas
Andy Garcia
Ken Takakura
Kate Capshaw
Zene Hans Zimmer
Operatőr Jan de Bont
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Pegasus Film Partners
Nyelv angol
japán
Időtartam 125 perc
Költségvetés $ 30 000 000[1]
Forgalmazás
Forgalmazó USA Paramount Pictures
magyar Duna Film
Bemutató USA 1989. szeptember 22.
magyar 1990. január 11.
Korhatár USA R
Bevétel USA $ 45 645 204 [1]
Earth flag PD.jpg $134 212 055 [1]
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Fekete eső (Black Rain) egy 1989-ben bemutatott amerikai thrillerfilm, Michael Douglas, Andy Garcia, Ken Takakura és Kate Capshaw főszereplésével. A filmet Ridley Scott rendezte.

A sztori középpontjában két New York-i rendőrtiszt áll, akik a japán yakuza banda tagjait viszik vissza Japánba. Megérkezésük után a bűnöző megszökik, a két rendőr pedig nekiindul az éjszakának, így egyre mélyebbre és mélyebbre ássák magukat a japán alvilágban. A film sztereotipiákat állít az amerikai és a japán bűnözők, s rendőrtisztek között. A premierre 1989. szeptember 22-én került sor az Amerikai Egyesült Államokban, a produkciót nem követte különösebb rajongás, de nemzetközileg és a későbbiekben igazi kultfilm lett, különleges, megfogó hangulata és árnyalatai miatt.

A filmet két Oscar-díjra jelölték a legjobb hang és a legjobb hangeffektus vágás kategóriában 1990-ben, de egyik díjat sem kapta meg.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nick Conklin (Michael Douglas) nyomozóra manapság rájár a rúd. A Belső Ügyosztály rászállt, mert azzal vádolják, hogy egy letartóztatás során elemelt egy csomó pénzt a bűnözőtől, ráadásul a feleségétől is elvált, gyerekeit pedig alig láthatja. Amikor ebédelni szeretne barátjával, Charlie Vincenttel (Andy Garcia), épp a közepébe csöppen egy maffiaháborúnak a yakuzák között. És bár elkapja Satot, a legkeményebbnek tűnő japánt, kiderül ez még nem elég, valakinek vissza kell vinnie a kegyetlen bűnözőt szülőhazájába, Japánba. Odaértük után Sato könnyen megszökik, Nick és Charlie pedig hiába próbálna a nyomára akadni, az ottani rendőrség ezt lehetetlenné teszi. Események sorozata után Charlie-t megtámadják Sato emberei és megölik. Nick elmondja Matsumoto felügyelőnek, kiderítették a yakuzák pénzt hamisítanak, viszont Sato-t majdnemhogy ellenségként tekintik.

Nick összeomlik társa halála miatt és elhatározza, Matsumoto segítségével elkapja az összes gazembert. Ezután a két rendőr közt barátság alakul ki, Nick pedig bevallja, valóban eltett némi pénzt, de csak azért mert rendkívül nehéz helyzetben volt a vállóper és egyéb gondok miatt. Matsumoto a barátságuk ellenére nem érez vele együtt és elmondja neki, a lopás az lopás és ezalól nincs kibúvó.

A két rendőr rátalál Sato-ra és a bandájára, de az akció kudarcba fullad, a bűnözők meglépnek, Nick-et pedig elfogják és egy gépre teszik, ami visszavinné New York-ba. Nick leszáll a gépről és a yakuza főnökéhez kerül, ahol a főnök elmondja, bosszút akarnak állni amerikában a Második világháború és Hirosima miatt. De mivel Sato az ő ellenségük is, ezért Nick-et élve elengedik. A rendőr ezután Matsumoto-hoz megy, segítséget kérni, de a rendőrt felfüggesztették és nem hajlandó segíteni.

Ezután Nick fegyvert fog és meghiusítja Sato találkozását a yakuzákkal. Megjelenik Nick oldalán Matsumoto is, ketten megtizedelik a gengsztereket, majd Nick Sato nyomába ered motorral. Párbaj alakul ki köztük, ám ahelyett hogy Nick megölné, Matsumoto-val együtt a rendőrségre viszi Sato-t.

Matsumoto-t végül visszaveszik a rendőrökhöz, Sato-t pedig letartóztatják. A japán rendőr elkíséri Nicket, a barátját a reptérre, elbúcsúznak, végül Nick visszaadja pénz lenyomatot, ami alapján a yakuzák hamisították az amerikai dollárokat. Matsumoto ezért büszke lesz a rendőrre, végül pedig egy "új" Nick nyomozó száll fel a gépre.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet eredetileg Paul Verhoeven rendezte volna, a két főszerepre pedig a legesélyesebb Sylvester Stallone és Al Pacino volt.[2] Sato szerepét Jackie Chan kínai színésznek ajánlották fel, ám ő visszautasította, mert nem akart gonosz karaktert játszani, mivel szerinte az csökkentette volna a népszerűségét.

Amikor a stáb egy pár napra Japánba ment forgatni, egy utcai jelenetnél odament hozzájuk egy járókelő és megtiltotta a filmeseknek, hogy forgassanak. A film végén látható borászat valójában nem Japánban van, Napa County-ban található, Kalifornia államban. A stábnak annyira elfogyott a pénze, hogy a film utolsó jeleneteit az USA-ban vették fel. Az Osaka rendőrkapitányság irodája mellett a Office of Prevention of Natural Disasters foglalt helyet, mivel ezis egy stáb által felépített helyiség volt.

Eredetileg Howard Atherton volt az operatőr, ám a Japánban játszódó jeleneteknél erős flusztrációt okozott neki a hely, így felmondott, ezután Jan de Bont-ot bízták meg a film befejezésével. Scott első verziója 2 óra és 40 perc hosszú volt. Ebben a hosszabb változatban Sato a film végén látható összecsapás során meghal, míg a rövidebbre vágott és egyben a végső változatban csak letartóztatják.

A Belső Ügyosztály két nyomozóját Stephen Root és Richard Riehle alakítja. Később a Hivatali patkányok című 1999-es filmben ismét együtt szerepelnek. Az Andy Garcia által életre keltett Charlie egy jelenetben említést tesz, hogy milyen jó dolog lenne a Belső Ügyosztálynál dolgozni. Garcia következő szerepe a Higgy neki, hisz zsaru (1990) című Mike Figgis által rendezett filmben volt, ahol a színész egy belsős nyomozót alakított, Richard Gere mellett.

Yusaku Matsuda, aki a filmben Satót játszotta a film forgatásakor súlyos hugyhólyag-rákban szenvedett, így ez megnehezítette a színészkedést, ám a rendező Ridley Scott erről semmit sem tudott. Matsudának végül ez lett az utolsó filmje, kevesebb mint hét héttel a film amerikai premierje után halt meg, november 9-én 1989-ben. Scott végül az ő emlékére dedikálta a filmet. Matsuda arcát később digitálisan lemodellezték az Onimusha 2 című videojáték főhősének.

Ez volt az első alkalom, hogy Ridley Scott és Hans Zimmer zeneszerző együtt dolgozott. Szoros barátság alakult ki köztük, így Zimmer ezután olyan Scott által rendezett filmeknek szerezte a zenéjét, mint a Gladiátor, Thelma és Louise, Hannibal, A Sólyom végveszélyben és a Trükkös fiúk.

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyitóhétvégén, a Fekete eső 9.6 millió dollárt hozott 1610 moziban az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, így rögtön az első helyre került, a következő két hétben sem változtatott pozícióján.[3] A film összesen 46.2 milliót hozott az Egyesült Államokban és Kanadában és 88 milliót külföldön, világszerte pedig 134.2 millió dolláros bevételt produkált.[4]

Kritikai fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet a közönség vegyesen fogadta, ám a legtöbb vélemény még ígyis igen pozitív volt. Dicsérték a film különleges hangulatát és képi világát, negatívumként pedig az egyszerű történetet és a viszonylag kidolgozatlan főellenséget rótták fel. A Rotten Tomatoes honlapon a film 57%-ot kapott, az Internet Movie Database-on jelenleg 6.4 csillagra áll.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Fekete eső Box Office Mojo
  2. http://www.imdb.com/title/tt0096933/trivia
  3. Black Rain (1989) - Weekend Box Office Results. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2007. november 21.)
  4. Black Rain (1989). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2007. november 21.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]