Fekete amur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete amur
Mylopharyngodon piceus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Squaliobarbinae
Nem: Mylopharyngodon
Faj: M. piceus
Tudományos név
Mylopharyngodon piceus
(Peters, 1881)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete amur témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete amur témájú kategóriát.

A fekete amur (Mylopharyngodon piceus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj. Nemének egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete amur lassú folyású, mély, iszapos vagy homokos medrű folyókban és tavakban él, Kína és Tajvan területén, ritkábban az Amur vidékén. A déli Volga-környékre, és a Fekete-tenger északi felének folyóiba (Dnyeszter, Dnyeper) betelepítették. Ily módon, más halakkal, került a Duna völgyébe (Magyarország, Románia).

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: A hal teste erősen nyújtott, a fejes domolykóra emlékeztető, orra tömpe, az orrnyílások között kivágott. Szája gyengén alsó állású, bajuszszálak nélkül. Szemei kicsinyek. Hasoldala lekerekített. Pikkelyei nagyok, 39 - 42 a teljes oldalvonal mentén. Hátúszója 9, farok alatti úszója 10 sugarú; minden úszósugara puha, hajlékony, nem csontosodott el. Garatfogai egy-két sorosak, 4 - 5 vagy 1,4 - 4,1, erős őrlőfogakká fejlődtek.

Színezete: Háta sötét, csaknem fekete; oldalai csak kevéssel világosabbak; hasa piszkosfehér, gyenge ezüstös csillogással. Valamennyi úszója sötétszürke.

Mérete: Testhossza legfeljebb 80 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete amurt, mint „fekete növényevő halat” Európába is betelepítették. Ennek ellenére a hal csigákkal táplálkozik (különösen a fialló Viviparus-fajokkal), házukat erős garatfogaival őrli meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8