Fekete-tengeri tűhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete-tengeri tűhal
Syngnathus abaster body.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
Alrend: Syngnathoidei
Család: Tűhalfélék (Syngnathidae)
Alcsalád: Syngnathinae
Nem: Syngnathus
Faj: S. abaster
Tudományos név
Syngnathus abaster
Risso, 1826
Szinonimák

Syngnathus nigrolineatus Eichwald, 1831

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete-tengeri tűhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tengeri tűhal témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tengeri tűhal témájú kategóriát.

A fekete-tengeri tűhal (Syngnathus abaster, syn. Syngnathus nigrolineatus)[1] a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjéhez, ezen belül a tűhalfélék (Syngnathidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete-tengeri tűhal elterjedési területe a sekély, növényekben gazdag parti vizek, lagúnák, a folyók torkolata és alsó folyása a Fekete- és Azovi-tenger térségében, például a Duna, Dnyeszter, Déli-Bug, Dnyeper és Don alsó szakaszai.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 15-18 centiméter, legfeljebb 22 centiméter. Vékony, megnyúlt testén csontos bőrpajzsok vannak. 7 sor a törzsön és 4 a faroknyélen. E csontos bőrpajzsok gyűrűbe nőttek össze. 15-17 gyűrű a törzsön, 37-41 a faroknyélen. Orra rövid, csőszerű. Oldalvonala teljes. Zöldesbarna vagy vörhenyesbarna testén világos keresztsávok vannak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területhez ragaszkodó, partmenti halfaj. Tápláléka állati plankton, apró rákok és halivadék.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Május - augusztusban ívik. A nagy ikrákat a hím kikelésükig a hasoldalán hordja. Az ikrák két bőrráncból képződött költőtáskában fejlődnek ki. Egyévesen válik ivaréretté.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]