Fekete-Tisza
| Fekete-Tisza | |
| Чорна Тиса | |
 | |
| Országok | Ukrajna |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 50 km |
| Vízhozam | 11,477 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 567 km² |
 é. sz. 48° 20′ 12″, k. h. 24° 09′ 36″ | |
| Torkolat | Tisza |
| é. sz. 48° 04′ 30″, k. h. 24° 14′ 40″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-Tisza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Fekete-Tisza (ukránul: Чорна Тиса [Csorna Tisza], latinul: Tibiscus niger, németül: Schwarze Theiß[1]) folyó Kárpátalján, a Tisza bal oldali forrásága.[2][3] Hossza 50 km, vízgyűjtő területe 567 km². Esése 19 ‰.[3]
Forrása – mely egyben a Tisza forrása is – Kőrösmezőtől és Feketetiszától nyugatra, az Aklos-hágó közelében található. A forrás kivezető fémcsövét 1889-ben masszív kőfalba foglalták, melyen emlékművet alakítottak ki, Tisza-forrás felirattal. Ezt trianont követően cseh–ruszin kétnyelvű, 1939-ben újra magyar nyelvű táblára cserélték; ekkor az emlékmű fölé turulmadarat is emeltek. A szovjet időkben az emlékhelyet átépítették, majd elhanyagolt állapotba került. 2006-ban a szegedi székhelyű Geo-Environ Környezetvédő Egyesület tagjai állagmegóvást végeztek, rendezték a forrás környezetét,[4] és egy magyar−ukrán kétnyelvű táblát is elhelyeztek. A 2000-es és 2010-es években többször felújították, átépítették.[5]
Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fehér-Tiszával.
Települések a folyó mentén[szerkesztés]
- Feketetisza (Чорна Тиса)
- Kőrösmező (Ясіня)
- Kevele (Кевелів)
- Tiszaborkút (Кваси)
- Bilin (Білин)
Mellékvizek[szerkesztés]
Jelentősebb mellékvizei (zárójelben a torkolattól mért távolság):
- Apsinec (jobb part)
- Trufanec (jobb part)
- Kevele (bal part)
- Szvidovec (jobb part)
- Bilin (jobb part)
- Gropjanec (jobb part)
- Lazescsina (bal part, 27 km)
- Dovzsana (bal part, 33 km)
- Sztaniszlav (jobb part, 35 km)
Közlekedés[szerkesztés]
A folyó völgyében vezet az Ivano-Frankivszk–Deljatin–Rahó-vasútvonal és a H09 főút.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sebestyén Zsolt. A Felső-Tisza-vidék folyóvíznevei (pdf) (magyar nyelven), Nyíregyháza: Nyíregyházi Egyetem, 400. o.. ISBN 978-963-12-7730-2 (2017). Hozzáférés ideje: 2022. október 8.
- ↑ Bokor József (szerk.). Tisza, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 18.
- ↑ a b Григорій Іванович Швець, Н.І. Дрозд, Сергій П. Левченко.szerk.: В. I. Мокляк: Каталог річок України (pdf) (ukrán nyelven), Kijev: Академія наук Української РСР / Інститут гідрології та гідротехніки / Інститут мовознавства ім. О.О.Потебні (1957). Hozzáférés ideje: 2022. október 8.
- ↑ Geo-Environ Környezetvédõ Egyesület, Szeged. [2007. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 24.)
- ↑ A Tisza forrása – Fekete Tisza (magyar nyelven). tisza-forras.hu, 2022. (Hozzáférés: 2022. október 8.)
