Fehértorkú varánusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehértorkú varánusz
Whitethroatedmonitor.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Varánuszfélék (Varanidae)
Nem: Varanus
Faj: V. albigularis
Tudományos név
Varanus albigularis
Daudin, 1802
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú varánusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú varánusz témájú kategóriát.

A fehértorkú varánusz (Varanus albigularis) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata) gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélék családjának (Varanidae) egyik faja.

Marását Dél-Afrikában többen mérgezőnek tartják, de alaptalanul.

Magyarországon két állatkertben látható: egy hím Veszprémben, egy ismeretlen ivarú egyed pedig Nyíregyházán él.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fokföldtől Közép-Afrikáig honos; leginkább a szavannákon és a sziklás hegyvidékeken. A sivatagokat és az esőerdőket kerüli. Észak felé a pápaszemes varánusz váltja fel.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az afrikai kontinens második legnyagyobbra növő varánusz faja a nílusi varánusz után.A bokrokkal és fákkal tarkított szavannákat kedveli, de a sivatagokból és trópusi esőerdőkből hiányzik a faj.

Testalkata zömök, orra közepesen nyújtott, farkán kettős él fut végig. Hossza elérheti a 180 cm-t; tömege a 15-17 kg-ot, bár fogságban ritkán nő nagyobbra 140–150 cm-nél. Rövid, erős végtagjain nagy karmok nőnek, melyeket védekezésre, fára maszásra és termeszvárak felbontásához is használ, mivel előszeretettel választja rejtekhelyéül ezeket a remek rovarépítményeket, már ahol találkozik velük. Ferde vágású orrlikai szemeihez nagyon közel ülnek. Szürkésbarna alapszínén sárga sávok és foltok tűnnek fel keresztbe merőlegesen gerincének vonalára. Hasa sárgásfehér, farkát barna és sárgás gyűrűk díszítik. Nem tévesztendő össze a sztyeppi varánusszal, bár nagyon közeli rokonok, de két külön faj. A sztyeppi varánusz, hossza elérheti a 120 cm-t, bár testalkata zömökebb, és orra is rövidebb albigularis rokonáénál ill. orrnyílásai a szeme és orra hegye között fél úton találhatóak, ami sokban megkülönbözteti az albigularistól.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka jórészt kisebb, nagyobb hüllőkből (akár mérges kígyókból is), kisebb madarakból és fiókáikból, kisebb rágcsálókból, illetve rengeteg nagyobb rovarból áll, és a dögöt sem veti meg, amit a nagyobb példányok még az oroszlánoktól is eloroznak, amennyit tudnak. Territóriuma akár a 18 négyzetkilométert is elérheti. Elsősorban az esős évszakban aktív; ilyenkor akár 4 km-t is megtehet naponta. A száraz évszakban kevesebbet mozog, a nappalt inkább üregekben és sziklahasadékokban tölti. A fákon éppen olyan ügyesen mozog, mint a talajon. Ilyenkor bőségesebb a táplálék és megpróbál nagyobb mennyiségű zsírt fölhalmozni farka tövében, hogy átvészelje a szegényesebb száraz évszakot. A fő ellenségei a sasok és a méhészborzok, de az ember is vadássza húsáért. Veszély esetén nemcsak harapással védekezik, hanem karmaival is mély sebet tud ejteni, és erőteljesek farkcsapásai is.

Támadás esetén, ha sarokba szorítják hevesen fúj majd hatalmas farokcsapásokkal és harapásokkal védekezik ellenfelével szemben, de ha ez sem segít rajta, halottnak tetteti magát, majd ha a veszély elmúlt, gyorsan egy fára menekül. Élettartama 15-20 év is lehet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény egy évben 2 fészekalja tojást rak; egyszerre 10-60 db tojást rak le, korától és a körülményektől függően, melyek 120-180 nap múlva kelnek ki. A kicsik 15-20 g-osak és 15–19 cm hosszúak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]