Fehércsíkú szerecsenlepke
|
|
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Erebia ligea Linné, 1758 |
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Fehércsíkú szerecsenlepke témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehércsíkú szerecsenlepke témájú médiaállományokat. |
A fehércsíkú szerecsenlepke (Erebia ligea) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A fehércsíkú szerecsenlepke elterjedési területe Közép-, Dél- és Kelet-Európa. Közép- és Dél-Európa közép- és előhegységeiben, Skandináviában, az Alpok és a Kárpátok egész területén a Balkán-hegységig és Macedóniáig megtalálható. A skóciai Arran szigetről korábban jelzett előfordulása a mai napig nem bizonyított. Északon az alföldek lakója. Helyenként gyakori, máshol szórványos.
Megjelenése [szerkesztés]
A fehércsíkú szerecsenlepke hímjének elülső szárnya 2,4-2,8 centiméter hosszú. A szárnyak alapszíne felül feketésbarna, széles narancsvörös harántsávokkal, melyekben az elülső szárnyon 3-4, többnyire fehér magvú szemfolt, a hátulsó szárnyon 3 kisebb, sötét színű szemfolt van. A nőstény általában kisebb termetű, szárnyai keskenyebbek, alapszíne világosbarna, a narancsvörös harántsávok pedig némileg világosabb árnyalatúak. A rokon fajoktól nehezen különböztethető meg.
Életmódja [szerkesztés]
A fehércsíkú szerecsenlepke nedves rétek és nyirkos erdők lakója. Tápnövényei különféle füvek, leginkább az ujjasmuhar (Digitaria) és a kásafű (Milium effusum).
Repülési ideje június végétől augusztus közepéig, hernyóidőszaka szeptembertől júliusig tart. A frissen kikelt hernyók áttelelnek, a csaknem kifejlődött hernyók második évben is áttelelnek.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.

