Fehércombú bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehércombú bóbitásantilop
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Gray, 1871
Nem: Cephalophus
Faj: C. adersi
Tudományos név
Cephalophus adersi
Thomas, 1918
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehércombú bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

A fehércombú bóbitásantilop (Cephalophus adersi) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. A neve szuahéli nyelven Nunga, kipokomo nyelven Kunga marara és giriama nyelven Harake.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehércombú bóbitásantilop Kenyában és Tanzániában élő állatfaj. Zanzibár legnagyobb szigetén, Unguján csaknem endemikusnak tekinthető, mert bár korábban a fajt úgy jellemezték, hogy a kenyai Mombasától északra elterülő erdőkben, bozótosokban, egészen a szomáliai határig széleskörűen elterjedt fajt, gyorsan zsugorodó élőhelye miatt létszáma súlyosan lecsökkent. A kenyai Kilifitől északnyugatra eső Arabuko-Sokoke Nemzeti Park erdőségeiben a faj még mindig jelen van, bár évente csak néhány igazolt észlelésről számolnak be. Ez az erdőség 416,8 km² területű. 2004-ben Kenya északi részében, a Tana folyó deltájától északra fekvő Dodori Nemzeti Vadrezervátumban vélték megpillantani.[1]

Lehetséges, hogy a fehércombú bóbitásantilop egykor a Pemba sziget közelében fekvő Fundo-szigeten is élt, továbbá betelepítették a Funzi-szigetre is, de azóta mindkét szigetről eltűnt. 2000 februárjában öt egyedet telepítettek Zanzibárból a Chumbe-szigetre, ahol egy nőstény már előzőleg megtelepedett.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehércombú bóbitásantilop kis méretű antilopfajta, tömege nem haladja meg a 12 kg-ot. Úgy tűnik azonban, hogy elterjedési területe mentén súlya fokozatosan változik, Zanzibár középső és keleti részén tömege 12 kg körüli, míg a sziget déli részén mindössze 7,5 kg. Testhossza fejével együtt 66–72 cm, marmagassága 30 cm.

Szőrzete lágy és selymes, szerkezetében nincs észrevehető változás a nyaktól a test hátsó feléig. Testének jellemző színe vörösesbarna, mely a nyakon kissé szürkébb színű. A Zanzibár déli részén elterülő Jozani erdőben élő egyedek színe világosabb. Ennek a bóbitásantilop-fajnak jellemző jegye a farán látható széles fehér sáv, mely beleolvad testének világosabb alsó részébe. Vöröses színű lábain fehér pöttyök láthatók, melyeket a patái felett látható fekete-fehér folt még tovább hangsúlyoz.

Fején – mint általában a legtöbb bóbitásantilop-fajnál – vöröses szőrbóbita található. A bóbita két oldalán nőnek a rövid, egyszerű, hegyes szarvak, melyeknek hossza 3–6 cm. Pofájának eleje csúcsos, orra vége lapos. Fülének hossza 7–8,3 cm, nyakszirtjén szőrből kialakult feltűnő szőrforgó látható.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehércombú bóbitásantilop a partvidéki erdők, bozótosok lakója. Ez a faj képes megélni a tenger közeli, meglehetősen száraz cserjésben, vagy korallkinövések között is – Zanzibáron a víz nélküli, ősi koralltelepek maradványain növő magas bozótosban él. A kenyai Arabuko-Sokoke Nemzeti Parkban gyakran megtalálhatók a Cynometra növényfaj sűrű bozótosaiban. A kontinensen a Cephalophus adersi élőhelye átfedést mutat a Cephalophus harveyi-ével, míg Zanzibáron a Cephalophus monticoláéval, bár ökológiai szétválásukról nincs információ.

A bóbitásantilopok egyik ismert kutatója, Kingdon szerint a faj egyedei párokban élnek, melyek területüket védelmezik. Területüket a fejükön található illatmirigyeknek ágakhoz dörzsölésével, illetve ürülékkupacokkal jelölik meg. A fehércombú bóbitásantilop csaknem teljes mértékben nappali életmódot folytat – éjszaka csak nagyon ritkán lehet megfigyelni. Hajnaltól nagyjából délelőtt 11 óráig táplálkozik, melyet egy pihenő és kérődző időszak követ. Nagyjából délután 3-kor ismét aktívvá válik, és egészen napnyugtáig folytatja a táplálékszerzést. Félénk faj, a zajokra nagyon érzékeny. Emiatt kutyákkal történő hajtással vadásszák őket, vagy táplálkozó helyükön rejtőzve várnak rájuk.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő táplálékát a lehullott virágok, gyümölcsök , levelek jelentik – gyakran a fákon táplálkozó majmok vagy madarak által elejtett hulladékot fogyasztják. A Cephalophus adersi nagy mértékben függ a területre jellemző fákon bőségesen termő virágoktól és bogyóktól, például az ébenfa (Diospyros consolataei), a Cassine aethiopica, az Euclea schimperi, a Canthium spp. és a Polyspheria termésétől. Ezeken kívül szívesen elfogyasztja a hajtásokat, rügyeket és más, a talajszinten növő friss élelmet. A faj a megfigyelések szerint jól megvan vízivás nélkül, a szükséges vizet a táplálékából szerzi meg.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakorlatilag nincs információ a faj szaporodásáról. Kingdon jelentése szerint a párzás az év bármely szakában bekövetkezhet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj helyzetének vizsgálatára napjainkig három felmérést végeztek Zanzibáron. Az 1982-es első felmérés szerint a faj létszáma 5000 egyed körül volt. A második, sokkal alaposabb felmérés a populáció számát 2000-re becsülte. A populációk öt kisebb alpopulációra oszlottak, melyek között különböző fokú kapcsolódás volt. A felmérés szerint a legfontosabb csoportok az északi Kiwengwa-erőbeli, a központi, Jozani-Chwaka-öböl környéki és a déli, Mtende környéki csoportok. A harmadik felmérést 1999-ben végezték, ez a felmérés, ugyanazon a területen a populáció létszámát 614±46 egyedre tette. Ez a faj egyedszámának 17 év alatti 87,7±0,7%-os csökkenését jelenti. Mivel azonban a felmérések módszerei különbözőek voltak, az eredményeket nem lehet közvetlenül összehasonlítani. Mindamellett nyilvánvaló, hogy az utóbbi évtizedekben a faj létszáma jelentősen visszaesett.[2]

A kenyai Arabuko-Sokoke Nemzeti Parkban talán még közelebb áll a faj a kihaláshoz. Egy 1999-ben végzett felmérés létszámát 500 egyedre becsülte. Ez az adat azonban mindössze három megfigyelt egyed extrapolációjából adódott, ezért óvatosan kezelendő. A legfrissebb felmérések csak nagyon kevés egyedet találtak (hármat 1999-ben, kettőt 2002-ben és kettőt 2003-ban)

A faj számára a fő fenyegetést az élőhely elvesztése és a vadászat jelenti. A fehércombú bóbitásantilopot különösen kedvelik puha bőre és jóízű húsa miatt.

A fajt a Természetvédelmi Világszövetség a kihalófélben lévő fajok közé sorolja.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehércombú bóbitásantilopot Kingdon azon ősi evolúciós állomány képviselőjének tartotta, melyből az össze mondern bóbitásantilop leszármazott. Emiatt a fajt néha törpe vörös bóbitásantilopnak is nevezik.[3] Beszűkült előfordulási helye következtében néha „zanzibári bóbitásantilop” néven is emlegetik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Andanje és Wacher, 2004
  2. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)
  3. Kingdon, 1982

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]