Fehér Sas-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehér Sas-rend
Orbb.jpg
Adományozza Lengyelország államfője
Típus Lovagrend egy fokozattal
Kaphatják lengyel állampolgárok és külföldi államfők
Státusz Jelenleg is adományozzák
Statisztikák
Alapítás dátuma 1705. november 1.

POL Order Orła Białego BAR.svg

A Fehér Sas-rend (lengyelül Order Orła Białego) Lengyelország legmagasabb és egyben legrégibb kitüntetése, amellyel mind a katonai, mind a civil teljesítményt jutalmazzák. A rendet 1705. november 1-én alapította Erős Ágost.

A Fehér Sas-rendet a legkiválóbb lengyel állampolgároknak és külföldi országok állam- és kormányfőinek adományozza a mindenkori lengyel államfő. A rend jelvénye a bal vállon átvetett kék szalagon, csillaga pedig a mellkas bal oldalán viselendő.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős Ágost az általa alapított Fehér Sas-renddel (M. Bacciarelli festménye)

A rendet Erős Ágost király alapította Tykocin várában, 1705. november 1-én. Jelvénye eredetileg egy fehér sassal ékesített, vörösre zománcozott ovális medál volt, melyet 1709-ben máltai kereszttel váltottak fel. 1713-tól a rendjelet nyakban, mellkason átvetett szalagon vagy csillag formájában lehetett viselni. Bár Erős Ágost hetvenkettőben limitálta a rend tagjainak számát, életében csak negyven főnek adományozta a kitüntetést. Fia, III. Ágost idején azonban a rendbe pénzért is be lehetett kerülni, és több mint háromszáz alkalommal osztották ki.

Erős Ágostot feltehetően a francia Szentlélek-rend (amelynek jelvénye szintén egy madárral -galambbal- ékesített máltai kereszt) vagy a nem sokkal korábban I. Péter által alapított Szent András-rend (melyet Ágost is az elsők között kapott meg) motiválhatta. A rend létrehozását a lengyel nemesség eredetileg erősen ellenezte, mert úgy érezték, hogy sérti a nemesek formális egyenlőségét.

Mivel a Fehér Sas-rendnek nem volt védőszentje, ünnepnapját az alapító II. Ágost után augusztus 2-ára tették, amit III. Ágost idejében augusztus 3-ra módosítottak.

A rend címere 1730 előtt

1795-ben, Lengyelország harmadik felosztása után a rendet feloszlatták, de már 1807-ben megújították és a Varsói Hercegség, majd a (Kongresszusi) Lengyel Királyság legmagasabb kitüntetésévé vált, melyet az orosz cárok is előszeretettel adományoztak saját maguknak. 1830-ban a novemberi felkelés után a rend jelképét megváltoztatták, hogy jobban hasonlítson a birodalmi orosz rendjelekre. Ebben a formájában egészen 1917-ig, a cári Oroszország bukásáig megmaradt.

1921 február 4-én a független Lengyelország parlamentje az állam legmagasabb kitüntetésévé tette az átalakított jelképű Fehér Sas-rendet. A második világháború kitöréséig 24 lengyel és 87 külföldi kapta meg a rendet. A külföldiek között 33 uralkodó vagy államfő, 10 miniszterelnök, 15 egyéb miniszter, 12 pedig királyi családok tagja volt.

1948-től, a Lengyel Népköztársaság megalakulásától kezdve a rendet nem adományozták, bár hivatalosan nem törölték el. A londoni emigráns lengyel kormány a saját nevében továbbra is kiadta a rendjelet, például Lech Wałęsának. A Fehér Sas-rend 1992. október 26-a óta újra a lengyel állam legmagasabb kitüntetése, az első kitüntetett II. János Pál pápa volt.

A rend 1713-as jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1713-as rendjel

A Fehér Sas-rend 18. századi jelvénye a fehér keretű, vörösre zománcozott máltai kereszt, melynek nyolc csúcsát és a szárai közötti sugarakat gyémántokkal ékesítették. A kereszten kitárt szárnyú, balra tekintető fehér sas látható, fején gyémántokkal díszített koronával. A kereszt felső szárához gyémántokkal kivert félgyűrű van erősítve; ebbe csatlakozik a szintén gyémántos gyűrű, amibe a kék szalagot bele lehet fűzni. A kereszt hátsó oldala vörös keretű fehérre van zománcozva, közepén két keresztbe tett kard fölötti ovális aranymedálon a rend alapítójának jele található.

A rend csillaga fehér keresztből szétáradó sugarak alkotta nyolcágú aranykereszt. A kereszt szárain arany betűkkel Pro Fide, Lege et Rege (A Hitért, Törvényért és Királyért) felirat látható.

A nagymester, a lengyel király hordta a rend láncát is. Fennmaradt Stanislaw Poniatowski, az utolsó lengyel király lánca, mely 24 szemből állt. A láncszemeket felváltva koronás, jogart és országalmát markoló fehér sasok, valamint sötétkékre zománcozott, aranykeretű medálok alkották. A medálokon felváltva a koronás Szűz Mária és a Kisjézus, valamint a stilizált monogrammá formált MARIA felirat látható. II. Ágost címerén is megfigyelhető a Fehér Sas lánca, de ennek kialakítása egészen más, a sasos és monogramos medálokat liliomok kapcsolják össze.

A cári Fehér Sas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1830-tól a rendjel egy aranykoronás kétfejű fekete sast formázott, melyre ráhelyezték az eredeti jelképet: a fehér keretű, vörös máltai keresztet a balra tekintő fehér sassal. A fekete sas koronáinál fogva egy cári koronáról függött, a korona pedig egy sötétkék moaréselyem szalagról.

A Fehér Sas-rend jelképei 1921 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendjel aranyból készült, fehér keretű, vörös máltai kereszt, szárai között aranysugarakkal. A kereszten fehérre zománcozott, széttárt szárnyú, balra tekintő koronás sas található. Világoskék szalagon viselendő. A tervező szándéka láthatóan az volt, hogy visszatérjen az eredeti, 18 századi külsőhöz, de a csúcsokon levő gyémántok hiányoznak. A rendjel hátoldala a rend csillagát utánozza, de a kereszt szárai nincsenek vörösre zománcozva.

A Fehér Sas-rend csillaga sugarakból álló, nyolcágú ezüstcsillag. Rajta fehérkeretes vörös máltai kereszt található, szárai között palmetta-szerű arany sugarakkal, közepén tölgylombkoszorúval körbevett RP (Rzeczpospolita Polska) betűkkel. A kereszt szárain a rend mottója: Za Ojczyznę i Naród (A Hazáért és a Nemzetért) olvasható.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend neves tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelek:

Külföldiek:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Order of the White Eagle (Poland) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.