Fazıl Say

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fazıl Say
Fazil Say Bildausschnitt.JPG
Életrajzi adatok
Született 1970január 14. (45 éves)
török Ankara
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene, jazz
Hangszer zongora
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fazıl Say témájú médiaállományokat.

Fazıl Say (Ankara, 1970.) török zongoraművész, zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ankarai Állami Konzervatóriumban tanult zongora és zeneszerzés szakon. 17 évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine vezetése alatt tanult tovább öt évig. 1992 és 1995 között a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson, ami elindította nemzetközi karrierjét.

Rendszeresen hívják játszani a New York-i, Izraeli, Baltimore-i és Szentpétervári Filharmonikusokhoz, a Bécsi Szimfonikus Zenekarhoz, a BBC Filharmonikusokhoz vagy az Orchestre National de France-hoz. Fellépett számos neves fesztiválon, a Carnegie Hallban, 2004-ben európai és amerikai turnén vett részt Maxim Vengerovval. Jazz-improvizációit Kudsi Ergüner kísérte. 2007-ben és 2008-ban a Montreux Zongoraverseny elnöke volt.

16 éves korában komponált először, ekkor írta Black Hymns című művét. 1991-ben a Berlini Szimfonikus Zenekarral adta elő Concerto zongorára és hegedűre című darabját. 1996-ban Selyemút című concertójának premierje Bostonban volt. 2001-ben Ankarában mutatták be Nazim című oratóriumát, melyet a török költő, Nâzım Hikmet emlékére rendelt tőle a török állam.

2005-ben filmzenét írt Hans-Ulrich Schlumpf svájci rendező Ultima Thule című filmjéhez.

2010. januárjában Magyarországon lép fel.[1]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nazım - oratórium zongorára, énekre, zenekarra és kórusra (2001)
  • Requiem for Metin Altıok - oratórium zongorára, kamarazenekarra és kórusra (2002/03)
  • Chamber Symphony - vonószenekarra (1996)

Concertók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sinfonia Concertante - zongorára és zenekarra (1994)
  • Silk Road - (Piano Concerto No. 2) zonogorára és kamarazenekarra (1994)
  • Piano Concerto No. 3 - zongorára és zenekarra (2001)
  • Two Romantical Ballads - zongorára és vonósokra (1995)
  • Guitar Concerto - d moll (1996)
  • Paganini Jazz - zongorára és zenekarra (2003)
  • Alla Turca - (Mozart-jazzfantázia) zongorára és zenekarra (2003)
  • Cadenzas - Mozart, Piano Concerto No. 25 C major K. 467 (1997), Beethoven, Piano Concerto No. 3 c minor (2001)

Zongoraszólók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Four Dances for Nasreddin Hoca (1990)
  • Fantasietücke (1993)
  • Alla Turca - Mozart-jazzfantázia (1993)
  • Paganini Variations for Piano (modern jazz-stílusban) (1995)
  • Three Jazz Pieces
  • Three Ballads (1997)
  • Black Earth (1997)
  • Beethoven Piano Sonatas (2005)
  • Haydn Piano Sonatas (2007)

Kamarazene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Violin Sonata (1997)

Kísérleti[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ten Pieces for Jazz Quartet - Fazil Say - Kudsi Ergüner (Ney)
  • Four Pieces for DJ and Piano - Fazil Say - DJ Mercan Dede (2003)

Íróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uçak Notları - (Airplane Notes - Gedanken zur Musik) Ankara (1999)
  • Fifty Essays - a Milliyet napilap számára

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2001 Echo-Preis Klassik
  • 2001 Német zenekritikusok díja az Az év legjobb felvételének
  • 2008 A kultúrák közötti párbeszéd nagykövete[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]