Fazıl Say
| Fazıl Say | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1970. január 14. (43 éves) |
| Származás | |
| Pályafutás | |
| Műfajok | klasszikus zene, jazz |
| Hangszer | zongora |
Fazıl Say (Ankara, 1970.) török zongoraművész, zeneszerző.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Az Ankarai Állami Konzervatóriumban tanult zongora és zeneszerzés szakon. 17 évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine vezetése alatt tanult tovább öt évig. 1992 és 1995 között a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson, ami elindította nemzetközi karrierjét.
Rendszeresen hívják játszani a New York-i, Izraeli, Baltimore-i és Szentpétervári Filharmonikusokhoz, a Bécsi Szimfonikus Zenekarhoz, a BBC Filharmonikusokhoz vagy az Orchestre National de France-hoz. Fellépett számos neves fesztiválon, a Carnegie Hallban, 2004-ben európai és amerikai turnén vett részt Maxim Vengerovval. Jazz-improvizációit Kudsi Ergüner kísérte. 2007-ben és 2008-ban a Montreux Zongoraverseny elnöke volt.
16 éves korában komponált először, ekkor írta Black Hymns című művét. 1991-ben a Berlini Szimfonikus Zenekarral adta elő Concerto zongorára és hegedűre című darabját. 1996-ban Selyemút című concertójának premierje Bostonban volt. 2001-ben Ankarában mutatták be Nazim című oratóriumát, melyet a török költő, Nâzım Hikmet emlékére rendelt tőle a török állam.
2005-ben filmzenét írt Hans-Ulrich Schlumpf svájci rendező Ultima Thule című filmjéhez.
2010. januárjában Magyarországon lép fel.[1]
Művei [szerkesztés]
Zenekari művek [szerkesztés]
- Nazım - oratórium zongorára, énekre, zenekarra és kórusra (2001)
- Requiem for Metin Altıok - oratórium zongorára, kamarazenekarra és kórusra (2002/03)
- Chamber Symphony - vonószenekarra (1996)
Concertók [szerkesztés]
- Sinfonia Concertante - zongorára és zenekarra (1994)
- Silk Road - (Piano Concerto No. 2) zonogorára és kamarazenekarra (1994)
- Piano Concerto No. 3 - zongorára és zenekarra (2001)
- Two Romantical Ballads - zongorára és vonósokra (1995)
- Guitar Concerto - d moll (1996)
- Paganini Jazz - zongorára és zenekarra (2003)
- Alla Turca - (Mozart-jazzfantázia) zongorára és zenekarra (2003)
- Cadenzas - Mozart, Piano Concerto No. 25 C major K. 467 (1997), Beethoven, Piano Concerto No. 3 c minor (2001)
Zongoraszólók [szerkesztés]
- Four Dances for Nasreddin Hoca (1990)
- Fantasietücke (1993)
- Alla Turca - Mozart-jazzfantázia (1993)
- Paganini Variations for Piano (modern jazz-stílusban) (1995)
- Three Jazz Pieces
- Three Ballads (1997)
- Black Earth (1997)
- Beethoven Piano Sonatas (2005)
- Haydn Piano Sonatas (2007)
Kamarazene [szerkesztés]
- Violin Sonata (1997)
Kísérleti [szerkesztés]
- Ten Pieces for Jazz Quartet - Fazil Say - Kudsi Ergüner (Ney)
- Four Pieces for DJ and Piano - Fazil Say - DJ Mercan Dede (2003)
Íróként [szerkesztés]
- Uçak Notları - (Airplane Notes - Gedanken zur Musik) Ankara (1999)
- Fifty Essays - a Milliyet napilap számára
Elismerései [szerkesztés]
- 2001 Echo-Preis Klassik
- 2001 Német zenekritikusok díja az Az év legjobb felvételének
- 2008 A kultúrák közötti párbeszéd nagykövete[2]
Források [szerkesztés]
- ↑ Port.hu
- ↑ Intercultural Dialogue (magyarul)
- Hivatalos oldal (angolul)
- Az Isztambuli Egyetem honlapján (törökül)

