Farkas István (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkas István emléktáblája az Andrássy út 16. sz. ház bejáratánál

Farkas István (született: Wolfner István, Budapest, 1887. október 20.Auschwitz, 1944. július eleje) magyar festőművész.

A Kísértetek háza, a Szirakuzai bolond, és más különös képek alkotója, a huszadik századi magyar és európai festészet egyik jelentős alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag polgárcsaládban született. Apja Wolfner József, a Singer és Wolfner Könyvkiadó igazgatója. Már gimnáziumi tanulmányai alatt nyilvánvaló lett festészeti érdeklődése. Korai mestere a magyar festészet nagy alakja, Mednyánszky László volt. 1912-ben Párizsba utazott és a háború kitöréséig itt tevékenykedett. Az első világháborúban frontkatonaként szolgált, olasz hadifogságba került.

1925-ben feleségével Párizsban telepedett le, és több utazást tett Európában. 1929 és 1932 között több kiállítása is nyílt: jelentős francia szerzők (így a költő André Salmon) méltatták művészetét. Az École de Paris művészcsoport elismert tagja volt.

1932-ben, apja halála után végleg hazatért, átvette a Singer és Wolfner Kiadó igazgatását, de festői munkásságát is folytatta. Az 1940-es évek elején néhány tárlata volt még, és művészete, ha szűk körben is, nagy becsben állt, a legjobb kritikusok foglalkoztak vele.

A német megszállás után zsidó származása miatt előbb magyar gyűjtőtáborba vitték, majd – több hiábavaló mentőakció után (a család Herczeg Ferenchez, majd Horthy kormányzóhoz is fordult) – az auschwitzi megsemmisítő táborba került.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Farkas István egyetlen szűkebben vett festészeti irányzatnak nem volt követője. Képeinek hangulata, sugárzása egyaránt közelíti az expresszionizmushoz és a szürrealizmushoz, és minden nagy műve – túl az irányzatokon – saját stílusát, világlátását tükrözi, minden nagy műve egyedül az övé.
  • Olajfestmények után főleg tempera-technikával dolgozott. Képeinek hangulata általában meghatározatlan, szavakkal nehezen megfogalmazható félelmet, fenyegetést sugároz. Gyakran megjelenik például egy lakatlannak látszó ház, melynek eredete, mint kutatások felderítették, egy olaszországi háborús emléke. A művészetét kommentáló Benedek Marcell írja, hogy Farkas látszólag békés nyári teraszt ábrázoló képén egy fehér asztalka és szék 'gonosz' benyomást kelt. Egyik leghíresebb képe (A szirakuzai bolond) éppúgy enyhén groteszk és egyúttal ijesztő, mint egy másik, vörös szakállas férfit ábrázoló festménye. Képeinek perspektivája majd mindig kicsit eltér a realista táj-ábrázolásban megszokottól: olykor, mintha nagylátószögű kamera ábrázolná az enyhén torzult, tágas, mégis valamiképp zárt, menekülésre alkalmatlan világot. Az ebben a térben megjelenő figurák mintha valami borzalmas titok birtokában lennének, melyet sohasem mondanak el.
  • 1945–1947 között több kiállításon mutatták be festményeit. 1947 márciusában nyílt meg életmű-kiállítása a Nemzeti Szalonban, a budapesti francia kultúrintézet volt igazgatója, François Gachot nyitóbeszédével. Ezután, a kommunista diktatúra éveiben szinte ismeretlenné vált. Az első önálló kismonográfia csak 1970-ben jelent meg róla. Az 1970-es évek elején rendezte nagy életmű-kiállítását a Magyar Nemzeti Galéria, ekkortól a művészeti kritika és a magyar művészettörténet a huszadik század legnagyobb magyar festői között tartja számon. Több műve külföldi magántulajdonban van, ezeket a Római Magyar Akadémia többször is bemutatta, Rómában élő fia, Charles Farkas segítségével. 8 képét őrzik a székesfehérvári Deák Gyűjteményben.
  • Szigligeten látogatható egykori villája, ahol néhány képe is megtekinthető.
  • Unokája, Alessandra Farkas 2005-ben angolul könyvet jelentetett meg a családról.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb képei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Madagascar (1927)
  • Kalitka (1928)
  • Magyarországi emlék (1929)
  • A nap (1930)
  • Zöld és fekete (1930)
  • Nogent-sur-Marne (1930)

Irásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Farkas István festőművész frontnaplója (közli Markója Cs.), Enigma, 28. sz. 2002.

Szakirodalom (válogatott)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pataky Dénes: Farkas István, Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1970.
  • Kernács Gabriella: Farkas István. Budapest, 1980.
  • Sümegi György: Kis kecskeméti képtártörténet, Forrás, 1983/9. sz.
  • Sümegi György: A Glűcks-gyűjtemény : Farkas István emlékére, Belvedere, 1990/3. sz.
  • S. Nagy Katalin: Farkas István. Budapest, 1994.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas István (festő) témájú médiaállományokat.
  • Magyar művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Farkas István lásd 97-98. o. ISBN 9631355349

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]