Farkas-lemma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Farkas-lemma a lineáris programozás fontos tétele, amelynek sokféle alakja van. A Fredholm-alternatíva általánosításának is tekinthető. Farkas Gyula magyar matematikus-fizikus dolgozta ki és publikálta 1902-ben. Harold W. Kuhn és Albert W. Tucker amerikai matematikusok fél évszázad elteltével, 1950-ben ismerték fel a lemma jelentőségét, amely a lineáris optimalizáláselmélet egyik alaptétele lett.

Standard alak[szerkesztés]

Legyen adva egy mátrix, és egy vele dimenziók szerint összeillő vektor. Ekkor

  • az , primál
  • és az , duál

rendszerek közül pontosan az egyik oldható meg.

Bizonyítás[szerkesztés]

Mindkét rendszer nyilván nem oldható meg, hiszen akkor az megoldásokra az ellentmondást kapnánk. Ha a primál rendszernek nincs megoldása, akkor a generált kúpnak megfelelő metszetkúp nem tartalmazza -t, azaz nincs benne kúpot definiáló homogén félterek metszetében. Ez csak úgy lehetséges, ha legalább az egyik ilyen féltérben nincs benne. A féltér a kúp minden elemét tartalmazza, így oszlopait is. Ezen féltér normálisa megoldja a duál rendszert, ugyanis az előbbiek szerint és .

Néhány további alak[szerkesztés]

A tételt sokféle alakban használják. Ezek mindegyike levezethető a standard alakból. Mindegyikben a primál feladat akkor és csak akkor oldható meg, ha nincs duál megoldás.

  • primál és duál
  • primál és duál
  • primál és duál

Bonyolultabb alakok:

  • primál és duál, ahol és .
  • primál és duál, ahol

Általános alak[szerkesztés]

A Fredholm-alternatíva és a Farkas-lemma közös általánosítása:

  • primál és duál, ahol , és .

Balról szorzós alak[szerkesztés]

Az primál rendszer akkor és csak akkor oldható meg, ha a duál rendszernek nincs megoldása.

Alkalmazások[szerkesztés]

A tétel segítségével bizonyítható például:

Források[szerkesztés]