Farcádi Sándor
| Farcádi Sándor | |
| Élete | |
| Született | 1889. december 23. Farcád |
| Elhunyt | 1952. november 16. (62 évesen) Budapest |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Farcádi Sándor, családi nevén Sándor Áron, farcádi (Farcád, 1889. december 23. – Budapest, 1952. november 16.) magyar költő és újságíró.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolát Székelyudvarhelyen végzett, ugyanott később kishivatalnok, 1920 után Brassóban tisztviselő. 1942-ben Budapestre költözött. Írásait a Zord Idő, Pásztortűz, Ellenzék közölte; 1925-ben a Brassói Lapok irodalmi kritikusa, 1926-tól a KZST tagja. Költeményeiből kicseng a sanyarú gyermeki sors és a háború borzalmai közt szerzett kiábrándultság. A székely népnyelvvel művészien tudott bánni; játszi jókedvében is fanyarságot közvetít, humora keserű, múló szépségek nosztalgiájával terhes. Verskötetei: Versek (Brassó, 1923); Fenyő a Hargitán (Brassó 1926); Szánts ekém, szánts (Brassó 1931).
Irodalom[szerkesztés]
- Szabó Sámuel: A szülőföld vonzásában. Brassói Lapok 1978. július 29.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
.svg){kind=small}