Faragó Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faragó Vilmos
Született 1929. január 20.
magyar 1919-1946 Újkígyós
Elhunyt 2013. január 20. (84 évesen)
magyar Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Székely Éva
Foglalkozása újságíró, kritikus, tanár

Faragó Vilmos (Újkígyós, 1929. január 20.Budapest, 2013. január 20.[1]) magyar újságíró, kritikus, tanár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-ben érettségizett Békéscsabán. 1953-ban végzett az ELTE BTK magyar szakán. 1953-1955 között az ELTE újságíró tanszékén tanársegéd volt. 1955-1956 között gimnáziumi oktató volt. 1956-1957 között a Népművelési Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1957-1960 között a Népművelés rovatvezetője, 1960-1962 között olvasószerkesztője volt. 1962-től - Dobozy Imre és Nemes György meghívására - az Élet és Irodalom munkatársa, 1964-1967 között rovatvezetője, 1967-1973 között olvasószerkesztője, 1973-1989 között főszerkesztője volt. 1990-ben nyugdíjba vonult. 1995-1998 között a Magyar Hírlap munkatársa volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Perben - harag nélkül (tanulmány, 1969)
  • Mi újság? (cikkgyújtemény, 1979)
  • Például én. Elfogult vitairat (1991)
  • Semmi sincs úgy. Közérzetjelentések három évről (1991)
  • A rendszerváltás humora (válogatások, 1992)
  • Farkas Mihály rézágyúja. Magyar nemzeti önszemlélet, 1948-1956 (1992)
  • Igazoló jelentés (1999)
  • Hosszú utca darabvég (2000)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]