Faragó Vilmos
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Faragó Vilmos | |
| Született | 1929. január 20. |
| Elhunyt | 2013. január 20. (84 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Székely Éva |
| Foglalkozása | újságíró, kritikus, tanár |
Faragó Vilmos (Újkígyós, 1929. január 20. – Budapest, 2013. január 20.[1]) magyar újságíró, kritikus, tanár.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
1949-ben érettségizett Békéscsabán. 1953-ban végzett az ELTE BTK magyar szakán. 1953-1955 között az ELTE újságíró tanszékén tanársegéd volt. 1955-1956 között gimnáziumi oktató volt. 1956-1957 között a Népművelési Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1957-1960 között a Népművelés rovatvezetője, 1960-1962 között olvasószerkesztője volt. 1962-től - Dobozy Imre és Nemes György meghívására - az Élet és Irodalom munkatársa, 1964-1967 között rovatvezetője, 1967-1973 között olvasószerkesztője, 1973-1989 között főszerkesztője volt. 1990-ben nyugdíjba vonult. 1995-1998 között a Magyar Hírlap munkatársa volt.
Művei [szerkesztés]
- Perben - harag nélkül (tanulmány, 1969)
- Mi újság? (cikkgyújtemény, 1979)
- Például én. Elfogult vitairat (1991)
- Semmi sincs úgy. Közérzetjelentések három évről (1991)
- A rendszerváltás humora (válogatások, 1992)
- Farkas Mihály rézágyúja. Magyar nemzeti önszemlélet, 1948-1956 (1992)
- Igazoló jelentés (1999)
- Hosszú utca darabvég (2000)
Díjai, kitüntetései [szerkesztés]
- Szocialista Kultúráért (1962)
- A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1967)
- József Attila-díj (1969)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1982)
- Rózsa Ferenc-díj (1987)
- Aranytoll (1999)
Forrás [szerkesztés]
- MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

