Faragó Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faragó Vilmos
Született magyar 1919-1946 Újkígyós
1929. január 20.
Elhunyt magyar Budapest
2013. január 20. (84 évesen)
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Székely Éva
Foglalkozása újságíró, kritikus, tanár

Faragó Vilmos (Újkígyós, 1929. január 20.Budapest, 2013. január 20.[1]) magyar újságíró, kritikus, tanár.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

1949-ben érettségizett Békéscsabán. 1953-ban végzett az ELTE BTK magyar szakán. 1953-1955 között az ELTE újságíró tanszékén tanársegéd volt. 1955-1956 között gimnáziumi oktató volt. 1956-1957 között a Népművelési Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1957-1960 között a Népművelés rovatvezetője, 1960-1962 között olvasószerkesztője volt. 1962-től - Dobozy Imre és Nemes György meghívására - az Élet és Irodalom munkatársa, 1964-1967 között rovatvezetője, 1967-1973 között olvasószerkesztője, 1973-1989 között főszerkesztője volt. 1990-ben nyugdíjba vonult. 1995-1998 között a Magyar Hírlap munkatársa volt.

Művei [szerkesztés]

  • Perben - harag nélkül (tanulmány, 1969)
  • Mi újság? (cikkgyújtemény, 1979)
  • Például én. Elfogult vitairat (1991)
  • Semmi sincs úgy. Közérzetjelentések három évről (1991)
  • A rendszerváltás humora (válogatások, 1992)
  • Farkas Mihály rézágyúja. Magyar nemzeti önszemlélet, 1948-1956 (1992)
  • Igazoló jelentés (1999)
  • Hosszú utca darabvég (2000)

Díjai, kitüntetései [szerkesztés]

Forrás [szerkesztés]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk [szerkesztés]