Faragó Tamás

Faragó Tamás
Személyes adatok
Születési dátum	1952. augusztus 5. (60 éves)
Születési hely	Budapest, Magyarország
Becenév	Tonó
Klubok
Időszak Klub 1965–1969 BVSC 1969–1984 Vasas SC 1984–1987 Düsseldorfer SC 1987–1989 RN Arenzano
Válogatottság
1970–1985 Magyarország 258
Edzőség
Év Liga Csapat 1987–1989 Olasz RN Arenzano 1990 OSC 1990–1991 szövetségi kapitány Magyarország junior 1990–1992 OB I. BVSC 1992–1993 Olasz RN Florentia 1993– edző Magyarország utánpótlás 1995–2000 OB I. Vasas SC 2000–2005 szövetségi kapitány Magyarország női 2005–? utánpótlás igazgató Vasas SC
Eredmények
258-szoros válogatott

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok ezüst 1972, München Vízilabda arany 1976, Montreal Vízilabda bronz 1980, Moszkva Vízilabda Világbajnokság arany 1973, Belgrád ezüst 1975, Cali ezüst 1978, Nyugat-Berlin Európa-bajnokság ezüst 1970, Barcelona arany 1974, Bécs arany 1977, Jönköping Universiade ezüst 1977, Szófia Magyar bajnokság bronz 1974 arany 1975 arany 1976 arany 1977 arany 1979 arany 1980 arany 1981 arany 1982 arany 1983 arany 1984 Német bajnokság bronz 1986

Faragó Tamás (Budapest, 1952. augusztus 5. –) olimpiai bajnok vízilabdázó, edző.

Sportpályafutása

1965-től a BVSC, 1969-től a Vasas játékosa volt. 1970-ben tagja volt az ifi Eb-n hatodik helyezett csapatnak és a felnőtt Eb-n második helyezést elért válogatottnak. 1971-ben ifi európa-bajnok és MNK győztes lett. Az 1972-es olimpián ezüstérmet szerzett. A következő szezonban világbajnok lett. 1974-ben, Bécsben európa-bajnoki elsőséget, a magyar bajnokságban harmadik helyezést ért el. Az 1975-ös világbajnokságon második lett a válogatottal. A Vasassal bajnokságot nyert. A Montrealban olimpiai bajnoki címet szerzett. Klubcsapatával megvédte bajnoki címét.

1977-ben újra megszerezte a kontinens elsőségét. A magyar bajnokságban első, az Universiaden második lett. A következő évben világbajnoki második lett. 1979-ben BEK-et és magyar bajnokságot nyert. A moszkvai olimpián bronzérmes lett. Az 1981-es Világ Kupán hatodik helyezett lett. 1984-től az NSZK-beli Düsseldorf játékosa lett. 1985-ben ötödik lett az Európa-bajnokságon. 1970-től 1985-ig kettőszázötvennyolcszor szerepelt a magyar válogatottban. 1987-től az olaszországi BC Arenzano vízilabdázója volt. Az aktív sportolástól 1989-ben vonult vissza. 1993-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották. 1983-ban megalapította az év ifjúsági vízilabdázója trófeát. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.

Sporteredményei

• olimpiai bajnok (1976)
• olimpiai 2. helyezett (1972)
• olimpiai 3. helyezett (1980)
• világbajnok (1973)
• kétszeres világbajnoki 2. helyezett (1975, 1978)
• kétszeres Európa-bajnok (1974, 1977)
• Európa-bajnoki 2. helyezett (1970)
• kilencszeres magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981,1982, 1983, 1984)
• négyszeres Magyar Kupa-győztes (1971, 1981, 1983, 1984)
• Olasz Kupa-győztes (1988)
• kétszeres BEK-győztes (1979, 1984)
• KEK-győztes (1988)

Edzői pályafutása

1980-ban a budapesti egyetemen állatorvosi oklevelet, majd 1981-ben a Testnevelési Főiskolán vízilabda-edzői oklevelet szerzett. Még aktív játékosként a RN Arenzano játékosedzője volt. 1989. decemberében elvállalta az OSC vezetőedzői posztját. 1990. januárjában felkérték junior szövetségi kapitánynak. 1990. júliusától a BVSC vezetőedzője lett. Ebben az évben a junior válogatottal európa-bajnoki harmadik lett. 1991. nyarán lemondott junior kapitányi poziciójáról.

1992-től ismét Olaszországban a Florentia vezetőedzője lett. 1993-ban visszatért Magyarországra és Csapó Gáborral vízilabda-iskolát nyitott, egyúttal a magyar ifjúsági vízilabda-válogatott edzője lett. 1995 novemberétől a Vasas vezetőedzőjeként, majd 2000-től 2005-ig a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányítása alatt a magyar válogatott világbajnoki, európa-bajnoki és Világkupa győzelmet szerzett. 2005 májusában a Vasas vízilabda-utánpótlásának szakmai igazgatója lett. 2005 novemberében bejelentette, hogy az év végén lejáró szerződését nem hosszabbítja meg a válogatottal.

Sporteredményei edzőként

• klubcsapattal
  • kétszeres Magyar Kupa-győztes (Vasas: 1996, 1997)
  • kétszeres bajnoki 2. helyezett (Vasas: 1996, 1997)
• a magyar női válogatottal
  • olimpiai 6. helyezett (2004)
  • világbajnok (2005)
  • világbajnoki 2. helyezett (2001)
  • világbajnoki 5. helyezett (2003)
  • Világkupa-győztes (2002)
  • Világliga 2. helyezett (2004)
  • Világliga 4. helyezett (2005)
  • Európa-bajnok (2001)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (2003)
• A junior válogatottal
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (1990)
  • világbajnok (1995)

Sportvezetőként

1989. decemberében tagja lett a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének. 1998 novemberében újraválasztották. Ekkor elnöknek is jelöltette magát, de Martin Györggyel szemben alulmaradt. 2012-ben az szakmai bizottság elnökeként négy évre az Magyar Vízilabda Szövetség elnökségitagja lett.

Díjai, elismerései

• Az év magyar vízilabdázója (1975, 1976)
• Kiváló nevelő munkáért (1995)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2001)
• Az év magyar szövetségi kapitánya (2005)

Források

• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
• Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
• Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
• MTI hírarchívum. mti.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben? , I. kötet (A–H). Szekszárd, Babits Kiadó, 1994, 312. o., ISBN 963-495-008-6

További információk

• Faragó Tamás a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján
• Faragó Tamás az Úszó Hírességek Csarnoka honlapján